Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Lenau, Nikolaus: A három indián (Die drei Indianer Magyar nyelven)

Lenau, Nikolaus portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Die drei Indianer (Német)

Mächtig zürnt der Himmel im Gewitter,
Schmettert manche Rieseneich in Splitter,
Übertönt des Niagara Stimme,
Und mit seiner Blitze Flammenruten
Peitscht er schneller die beschäumten Fluten,
Daß sie stürzen mit empörtem Grimme.

Indianer stehn am lauten Strande,
Lauschen nach dem wilden Wogenbrande,
Nach des Waldes bangem Sterbgestöhne;
Greis der eine, mit ergrautem Haare,
Aufrecht überragend seine Jahre,
Die zwei andern seine starken Söhne.

Seine Söhne jetzt der Greis betrachtet,
Und sein Blick sich dunkler jetzt umnachtet
Als die Wolken, die den Himmel schwärzen,
Und sein Aug versendet wildre Blitze
Als das Wetter durch die Wolkenritze,
Und er spricht aus tiefempörtem Herzen:

"Fluch den Weißen! ihren letzten Spuren!
Jeder Welle Fluch, worauf sie fuhren,
Die einst Bettler unsern Strand erklettert!
Fluch dem Windhauch, dienstbar ihrem Schiffe!
Hundert Flüche jedem Felsenriffe,
Das sie nicht hat in den Grund geschmettert!

Täglich übers Meer in wilder Eile
Fliegen ihre Schiffe, giftge Pfeile,
Treffen unsre Küste mit Verderben.
Nichts hat uns die Räuberbrut gelassen,
Als im Herzen tödlich bittres Hassen:
Kommt, ihr Kinder, kommt, wir wollen sterben!"

Also sprach der Alte, und sie schneiden
Ihren Nachen von den Uferweiden,
Drauf sie nach des Stromes Mitte ringen;
Und nun werfen sie weithin die Ruder,
Armverschlungen Vater, Sohn und Bruder
Stimmen an, ihr Sterbelied zu singen.

Laut ununterbrochne Donner krachen,
Blitze flattern um den Todesnachen,
Ihn umtaumeln Möwen sturmesmunter;
Und die Männer kommen festentschlossen
Singend schon dem Falle zugeschossen,
Stürzen jetzt den Katarakt hinunter.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.deutschelyrik.de/index.php/die-drei-indianer-1491.html

A három indián (Magyar)

Iszonyú özön zúdul az égből,
Dühe tölgyóriást kétfelé tör,
Elnyomja a Niagara hangját,
Villáma megannyi tüzes ostor,
Hullámokat kerget tarajostól,
Hogy a tengert őrjöngve rohanják.

Három indián a puszta parton;
Hallgatják az égzengést kitartón
És hogy mint halálhörög az erdő.
Eggyük agg, megőszült, hosszú hajjal,
Éveket hord vállán, semmi jajjal;
Fiai mint szálfa mind a kettő.

Őket veszi most az agg szemügyre,
Éjsötétebb lett a szeme tükre
Mint ha eget feketít a felhő,
Vadabb villámokat szór veszettül
Mint az orkán fellegen keresztül,
S szívéből mord lázadása feltör:

„Átok a fehérre, írmagjára!
Átkozott a hely, min lép a lába!
Koldusul jött hajdan mászva-csúszva!
Átkozott szél, hajóit mi vitte!
Ezer átok minden sziklaszirtre,
Min fenn nem akadt egy összezúzva!

Napról-napra érkeznek sietve
Hajói, mérges nyíl mindje s egyre
Romlást hozva partjainkra jár, jár.
Rablófajzat, nem hagyott meg itten
Csak gyűlöletünket bent a szívben:
Gyerünk, fiúk, miránk itt halál vár!”

Így az agg, és elkötve a csónak
Partjáról a nagy prérifolyónak;
Ár közepén birkóznak az árral;
Hat evezőjük a vízbe érve
Együtt apa, fiú és fivére
Intonálnak, s harsan a haláldal.

Mennydörgés jelzi, hogy itt az óra,
Száz villám csap a halálhajóra,
Viharsirály követi körözve,
Három férfi evez eltökélve,
Dalolva, zuhanása elébe,
S roppant zúgó zúzza őket össze.



................................................
(Aki ennél romantikusabb, az már csal...)

Koldusul jött hajdan mászva-csúszva - Az „Első Hajó”, a Mayflower kivándorlói elképesztő, Európában elképzelhetetlen időjárási viszonyok között találták magukat Amerikában; ezeknek vagy fele a tél elmúltával visszasomfordált Angliába, pedig ott vallási üldözéseknek voltak kitéve, azok elől emigráltak fél évvel korábban. Az indiánok jó szívvel fogadták a bevándorlókat, támogatták, segítették őket; a konfliktusok oka gyakran két különböző civilizáció egymást-meg-nem-értése volt: a bevándorlók üveggyöngyökért, az indiánok számára ismeretlen pálinkáért és puskákért megvásárolták a földeket az indiánoktól, azok meg nem értették az egész biznisz lényegét, mivel náluk  a földtulajdon fogalma nem létezett, és nem értették, miért tilos továbbra is vadászniuk az eladott földeken. Mivel sem az indiánok, sem a bevándorlók nem voltak kifinomult pacifista entellektüelek, a konfliktusok megoldása skalpolás, gyilkolódás, népirtás volt. Mark Twain önkritikusan említi ezeket az időket. A szabadság  születésének és gyarapodásának éveit gaztettek, gyakran "törvényszerű", azaz az erősebb fél által legalizált gaztettek terhelték, szinte napjainkig. De az indiánok sem voltak jámbor üdvhadsereg, egymást is szorgalmasan irtották azok... A mi európai fogalmaink szerint mindazonáltal  őnekik volt joguk Amerika földjére, nem pedig a fehér bevándorlóknak, bárha az ő fogalmaik szerint semmiféle "földjog", földtulajdon nem létezett... De hát a magyarok sem valamiféle, akkoriban még kevésbé létező nemzetközi jog (ius gentium) értelmében hódították el a Kárpát-medencét a Nagy-Morva birodalomtól, sem mi, zsidók, Izraelt  háromezer évvel ezelőtt  a kánaánita népektől... A valódi demokrata Churchill szerint jól tették az angol kivándorlók, hogy elhódították Amerikát az indiánoktól: a mai Egyesült Államok területén ugyanis akkor, becslések szerint, kb. egy millió indián élt, ma pedig kb. 320 millió ember él ugyanezen a területen. Nekik köszönhető, e jogtipró gyilkosok leszármazottainak, hogy a nácizmus, a kommunizmus és az Iszlám ma nem falhatja fel a világot... Bonyolultabb a világ, "mintsem bölcselmetek felfogni képes"...



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap