Lichtenstein, Alfred: Spirituszban tárolt emberi tüdő szemlélése közben (Beim Betrachten einer Menschenlunge in Spiritus Magyar nyelven)

Ganz ohne Grauen frißt du täglich totes Fleisch.

Und totes Blut ist dir ein süßer Saft.

Erschrickst du nicht? –

Zwar haben deine frühsten Väter auch

Und ehe du erwachtest wurde schon

Dir tausend Totes in den Leib gestopft.

Wie aber muß der erste, der das Tier

Erschlug, herzlich erschrocken sein –

Da, als er sah, daß das, was flatterte,

Was sprang und schreien konnte und im Sterben noch

So flehende Welt in den Augen hatte,

Mit einemmal

Nicht mehr da war.

Irtózat nélkül falsz élettelen húst naponta.

És a holt vér számodra édes szaft.

Nem rémülsz meg? –

Bár legkorábbi őseid teletömték magukat,

és mielőtt még felébredtél volna,

a te gyomrodat is ezernyi halottal.

Hogy megrémülhetett a szíve annak,

aki elsőként verte agyon az állatot –

amikor látta, hogy ami nemrég verdesett,

ugrált és kiáltani tudott, halálán még

egy világ esedezett a szemében,

egyszer csak

itt sem volt.