Müller, Heiner: Történetek Homéroszról (Geschichten von Homer Magyar nyelven)

1
Häufig redeten und ausgiebig mit dem Homer die
Schüler, deutend sein Werk, ihn fragend um richtige Deutung.
Denn es liebte der Alte immer sich neu zu entdecken
Und gepriesen geizte nicht mit Wein und Gebratnem.
Kam die Rede, beim Gastmahl, Fleisch und Wein, auf Thersites
Den Geschmähten, den Schwätzer, der aufstand in der Versammlung
Nutzte klug der Großen Streit um das größere Beutstück
Sprach: Sehet an den Völkerhirten, der seine Schafe
Schert und hinmacht wie immer ein Hirt, und zeigte die blutigen
Leeren Händ der Söldner als leer und blutig den Söldnern.
Da nun fragten die Schüler: Wie ist das mit diesem Thersites
Meister? Du gibst ihm die richtigen Worte, dann gibst du mit eignen
Worten ihm Unrecht. Schwierig scheint das uns zu begreifen.
Warum tatst dus? Sagte Homer: Zu Gefallen den Fürsten.
Fragten die Schüler: Wozu das? Der Alte: Aus Hunger. Nach Lorbeer?
Auch. Doch schätz er den gleich hoch wie auf dem Scheitel im Fleischtopf.
 
 
2
Unter den Schülern, heißt es, sei aber einer gewesen
Klug, ein großer Frager. Jede Antwort befragt er
Noch, zu finden die nicht mehr fragliche. Dieser nun fragte
Sitzend am Fluß mit dem Alten, noch einmal die Frage der andern.
Prüfend ansah den Jungen der Alte und sagte, ihn ansehnd
Heiter: Ein Pfeil ist die Wahrheit, giftig dem eiligen Schützen!
Schon den Bogen spannen ist viel. Der Pfeil bleibt ein Pfeil ja
Birgt wer im Schilf ihn. Die Wahrheit, gekleidet in Lüge, bleibt Wahrheit.
Und der Bogen stirbt nicht mit dem Schützen. Sprachs und erhob sich.

1.
A tanítványok gyakran és hosszan faggatták Homéroszt
Műveiről, hogyan is kell érteni őket,
Ő pedig örömest fedezte fel újra meg újra magát,
És felmagasztalva nem sajnált soha sem bort, sem pecsenyét.
Egy lakomán, hús és bor közben szóba került az a
Hitvány fecsegő Therszitész, ki a gyűlésben felállt,
És kihasználva a nagyok viszályát a koncért,
Így szólt: Nézzétek a népek pásztorát, ki gyapjúkat nyírja,
És leöli juhait, mint teszik azt a juhászok.
Azzal a zsoldosok véres és csupasz kezeit
Véresen és csupaszon megmutatta a zsoldosoknak.
Hogy állunk ezzel a Therszitésszel, mester,
Kérdezték a tanítványok, miért adsz igaz szót a szájába,
És cáfolod meg aztán a saját szavaiddal?
Hogy kedvében járjak a fejedelmeknek,
Mert éhezem, mondta Homérosz.
És mivel vered el éhedet, tán a babérkoszorúval?
Azzal is, mondta a mester, ám a babért
Nem becsülöm többre, mint a húsos fazekat.
 
 
2.
Úgy mondják, a tanítványok közt volt egy azonban,
Egy okos ifjú, egy minden lébe kanál, akinek nem
Volt ez a példa elég, s a folyó partjára leülve ott faggatta a
Mestert, hogy mire vélje a választ, amit a többieknek adott.
Végigmérve az ifjat, szólt az öreg mosolyogva:
Nyílvessző az igazság, és a lövésznek is árthat,
Hogyha az íj húrját túlzottan megfeszítette! A nyíl nádba
Takarva is nyíl marad, és az igazság hazugságba öltöztetve is igazság,
Mert a lövészét túléli az íja, mondta felállva a mester.