Mell, Max: A 45-ös év enyhe ősze (Der milde Herbst von anno 45 Magyar nyelven)

Ich Uralter kanns erzählen,

wie der Herbst durch jenes Jahr

wie ein Strom rann und ein

Spiegel hundert Abendröten war.

An Obstbäumen lehnten Leitern,

knackten unter Eil und Fleiß,

und die Kinder schmausten immer,

und die Kranken lachten leis.

Auf dem Boden rochs nach Äpfeln,

in den Kellern feucht nach Wein,

und wer eine Sense ansah,

dem fiel doch der Tod nicht ein.

War ein Herbst so lang wie jeder;

Sonne sinkt und Stunde schlägt;

doch an jedes Leben, schien uns,

war ein Kleines zugelegt.

Én, ős-agg, elmesélem,

hogy az ősz hogyan szökött

gyors folyamként át az éven,

és száz alkonyt tükrözött.

Gyümölcsfánál létra reccsent,

buzgón szedtek gyors kezek,

majszolt a sok gyermek, halkan

nevetgélt néhány beteg.

Almaszagot nyelt a padlás,

pincezug borillatot,

s aki kaszát látott, az sem

gondolt a halálra ott.

Hosszú ősz volt, mint előbb is,

óra vert, s a nap letűnt;

de úgy véltük, egy parányit

hozzá nyert az életünk.