Meyer, Conrad Ferdinand: A márványifjú (Der Marmorknabe Magyar nyelven)

In der Capuletti Vigna graben

Gärtner, finden einen Marmorknaben,

Meister Simon holen sie herbei,

Der entscheide, welcher Gott es sei.

Wie den Fund man dem Gelehrten zeigte,

Der die graue Wimper forschend neigte,

Kniet, ein Kind daneben: Julia,

Die den Marmorknaben finden sah.

"Welches ist dein süßer Name, Knabe?

Steig ans Tageslicht aus deinem Grabe!

Eine Fackel trägst du? Bist beschwingt?

Amor bist du, der die Herzen zwingt?"

Meister Simon, streng das Bild betrachtend,

Eines Kindes Worte nicht beachtend,

Spricht: "Er löscht die Fackel. Sie verloht.

Dieser schöne Jüngling ist der Tod."

Fölásták a Capuletti-kertet

a kertészek, s márványfiút leltek.

Simon mestert hívatták elő:

milyen isten, döntse majd el ő.

Vizsgálgatta a tudós a kincset,

s ahogy fürkész szemmel rátekintett,

odafut egy lányka, Júlia,

s ráhajlik a márványfiura.

„Mi a neved drága titka, gyermek?

Itt az idő sírodból kikelned

Szárnyad is van, Fáklyahordozó?

Ámor vagy, a szívet nyilazó?"

Simon mester zordan néz e képre.

Mit érdekli egy gyermek beszéde 

„Fáklyaoltó! – szól. – Nincs tüze már.

Ez az ifjú, ez itt a Halál."