Morgenstern, Christian: A vérfarkas (Der Werwolf Magyar nyelven)

Ein Werwolf eines Nachts entwich
von Weib und Kind und sich begab
an eines Dorfschullehrers Grab
und bat ihn: Bitte, beuge mich!

Der Dorfschulmeister stieg hinauf
auf seines Blechschilds Messingknauf
und sprach zum Wolf, der seine Pfoten
geduldig kreuzte vor dem Toten:

"Der Werwolf" - sprach der gute Mann,
"des Weswolfs, Genitiv sodann,
dem Wemwolf, Dativ, wie man's nennt,
den Wenwolf, - damit hat's ein End."

Dem Werwolf schmeichelten die Fälle,
er rollte seine Augenbälle.
Indessen, bat er, füge doch
zur Einzahl auch die Mehrzahl noch!

Der Dorfschulmeister aber musste
gestehn, dass er von ihr nichts wusste,
Zwar Wölfe gäb's in grosser Schar,
doch "Wer" gäb's nur im Sigular.

Der Wolf erhob sich tränenblind -
er hatte ja doch Weib und Kind!!
Doch da er kein Gelehrter eben,
so schied er dankend und ergeben.

Egy vérfarkas nejét-fiát
Elhagyta éjjel, és kiállt
Egy tanító sírja elé, s
"Engem ragozz, ó!" - így kiált.

A falusi mester e szóra
felkúszott rezes fejfájára;
mancsát a farkas őelőtte
türelmesen keresztbetette.

"vérfarkas" - szól a nyájas hulla -,
"véré-farkasé" - így sorolja -,
"vérnek-farkasnak; azután
vért-farkast - kész a tudomány."

A farkas forgatta setét
szemét, mert négy szép esetét
kedvvel hallgatta. "Légy szíves" -
kérlelte -, "mondd a többesét!"

Hanem a mester bevallotta,
hogy annak hírét se hallotta.
Mert farkasoknak van soka,
de többesszámban "vér" soha.

Könnye hullt a farkas szemének -
mégis, családja volt szegénynek!
De nem volt nyelvész, hát legott
köszönettel elkullogott.