Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Német népballadák: Die zwölf ermordeten Frauen

Die zwölf ermordeten Frauen (Német)

Schön-Heinrich der wollte spazieren gehn,
Schön-Ännelein wollte wohl mit ihm gehn.

Als sei eine Weile gegangen war'n,
trafen sie eine schöne grüne Wiese an.

Er breit't seinen Mantel wohl auf das Gras
und bat, daß sie sich niedersaß.

Schön-Heinrich legt sein Haupt auf ihren Schoß,
mit heißen Tränen sie ihn begoß.

»Weinst du um deines Vaters Gut?
oder weinst du um deinen stolzen Mut?
oder bin ich dir nicht gut genug?«

»Ich weine nicht um meins Vaters Gut,
auch nicht um meinen stolzen Mut,
Schön-Heinrich, ihr seid mir schon gut genug.

Ich weine nur um jene elf Jüngferlein,
die dort mit einem gar sondern Schein
in hoher grüner Tanne sein.«

»Ha! siehst du dort elf Jüngferlein
so wiss', das sind meine Weiberlein,
und du sollst stracks die Zwölfte sein.«

»Ha! soll ich stracks die Zwölfte sein,
verleihe mir noch drei Schreilein!«

Den ersten Schrei und den sie tat,
da rief sie Gott im Himmel an:

»Ach lieber Gott, komm balde,
sonst bleibt mein Leben im Walde!«

Den zweiten Schrei und den sie tat,
da rief sie ihren Vater an:

»Ach lieber Vater, komm balde,
sonst bleibt mein Leben im Walde!«

Den zweiten Schrei und den sie tat,
da rief sie ihren Bruder an:

»Ach lieber Bruder, komm balde,
sonst bleibt mein Leben im Walde!«

Der Bruder saß beim Bier und Wein,
da fuhr der Schrei zum Fenster hinein.

»Ach, Kinderlein, höret, groß und klein!
es ist, als hört' ich meine Schwester schrein!«

Er hatte das Wort kaum ausgesagt,
Schön-Heinrich schon in der Türe stand.

»Schön-Heinrich, wovon sind deine Schuh so rot,
als wären sie gefärbt mit rotem Blut?«

»Ei, sollten meine Schuh nicht blutig sein!
ich habe geschlachtet ein Täubelein.«

»Das Täubelein, das du geschlachtet hast,
das hat meine Mutter zur Welt gebracht!

Sie hat's erzogen mit Milch und Wein:
das ist mein jüngstes Schwesterlein.« –

Schön-Ännelein kriegte ein schönes Grab,
Schön-Heinrich der kam aufs höchste Rad.

Schön-Ännelein klangen die Glocken nach,
Schön-Heinrich schrien die Raben nach.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de/buch/deutsche-balladen-9572/2

A tizenkét meggyilkolt feleség (Magyar)

Szép-Henrik sétálni akart,
Szép-Annácskánk pedig ővele tart.

Hogy mendegelének egy kicsikét,
hát csak elébük tárult egy zöld fűvű rét.

Az ifju köpenyt ott földre doba,
és kérte a lányt, hogy dőlne oda.

Szép-Henrik fejet leányölbe hajt,
s már gyöngyöz a lánynak a könnye rajt'.

"Siratod szép öröködet?
siratod lány-erényedet?
vagy tán nem vagyok jó neked?"

"Nem siratom örökömet,
sem pedig lány-erényemet,
s kendnél jobb senki sem lehet.

Én csak tizenegy leányt siratok,
kiktől különös fényben ragyog
egy magas zöld fenyő amott."

„Ha tizenegy lányt látsz amott,
tudd meg, feleségeim azok,
és te töltöd ki a tucatot!”

„Ha én töltöm ki a tucatot,
háromszor hadd kiálthatok!”

Az első kiáltása fent
az Istenhez az égbe ment:

„Istenkém, gyere gyorsan,
hogy itt ne maradjak holtan!”

Második kiáltása lent
apjaura fülébe ment:

„Jó atyám, gyere gyorsan,
hogy itt ne maradjak holtan!”

Harmadik kiáltása bent
szép bátyjának fülébe ment:

„Szép bátyám, gyere gyorsan,
hogy itt ne maradjak holtan!”

A bátya komája a bor meg a sör,
a sikoly az ablakon betör.

„Halljátok-e, barátaim?
Mintha húgom kiáltana odakinn!”

Alig hagyá el a szó ajakát,
Szép-Henrik már a küszöbön állt.

„Szép-Henrik, mitől nedves a cipőd,
mint hogyha vértől volna rőt?”

„Ej, vér a cipőmön hogy’ ne lenne hát?
Most vágtam el épp egy gerle nyakát.”

„A gerle, amit megölt a kezed,
jó édesanyámtól született”

Ő, ő nevelé tejen s boron,
ez volt a legkisebb hugom.” –

Szép-Annának szép sírja lett,
Kerékbe törték Henriket.

Szép-Annáért a harang szava szólt,
Szép-Henrik után holló rikolt.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap