Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Novalis: A "Heinrich von Ofterdingen"-ből - 04: Szép álmaiból fel a dalnok... (Aus "Heinrich von Ofterdingen" - 04: Der Sänger fährt aus schönen Träumen... Magyar nyelven)

Novalis portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Aus "Heinrich von Ofterdingen" - 04: Der Sänger fährt aus schönen Träumen... (Német)

Der Sänger fährt aus schönen Träumen
Mit froher Ungeduld empor;
Er wandelt unter hohen Bäumen
Zu des Palastes ehrnem Tor.
Die Mauern sind wie Stahl geschliffen,
Doch sie erklimmt sein Lied geschwind,
Es steigt von Lieb' und Weh ergriffen
Zu ihm hinab des Königs Kind.

Die Liebe drückt sie fest zusammen,
Der Klang der Panzer treibt sie fort;
Sie lodern auf in süßen Flammen,
Im nächtlich stillen Zufluchtsort.
Sie halten furchtsam sich verborgen,
Weil sie der Zorn des Königs schreckt;
Und werden nun von jedem Morgen
Zu Schmerz und Lust zugleich erweckt.

Der Sänger spricht mit sanften Klängen
Der neuen Mutter Hoffnung ein;
Da tritt, gelockt von den Gesängen,
Der König in die Kluft hinein.
Die Tochter reicht in goldnen Locken
Den Enkel von der Brust ihm hin;
Sie sinken reuig und erschrocken,
Und mild zergeht sein strenger Sinn.

Der Liebe weicht und dem Gesange
Auch auf dem Thron ein Vaterherz,
Und wandelt bald in süßem Drange
Zu ewger Lust den tiefen Schmerz.
Die Liebe gibt, was sie entrissen,
Mit reichem Wucher bald zurück,
Und unter den Versöhnungsküssen
Entfaltet sich ein himmlisch Glück.

Geist des Gesangs, komm du hernieder,
Und steh auch jetzt der Liebe bei;
Bring die verlorne Tochter wieder,
Daß ihr der König Vater sei! –
Daß er mit Freuden sie umschließet,
Und seines Enkels sich erbarmt,
Und wenn das Herz ihm überfließet,
Den Sänger auch als Sohn umarmt.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.lernhelfer.de/sites/default/files/ lexicon/pdf/BWS-DEU2-0102-10.pdf

A "Heinrich von Ofterdingen"-ből - 04: Szép álmaiból fel a dalnok... (Magyar)


Szép álmaiból fel a dalnok
Türelmetlen-örvendve tör;
Útján szálfa eget takar sok,
De a palota hívja föl.
A fala mint acél csiszolva,
A Dal fürgén mássza meg azt:
Fel fájdalma s szerelme vonzza,
Mit egy királyi sarj fakaszt.

Szerelem vonja őket egybe,
Péncélzaj űzi szüntelen,
Őssze mint tűzben ötvöződnek
Egy éjcsendes búvóhelyen.
Rettegve rejtekezniük kell:
A király haragvó nagyon;
Ébredniük, ha itt a reggel,
Boldogság, egyben fájdalom.

Kelt az új anyában a dalnok
Lágy hangzatokkal jó reményt;
A király, akit idecsalnak
A hangok, váratlan belép.
Kebléről a lány odanyújtja
Az aranyfürtös unokát;
Lerogynak ők eliszonyodva,
De olvad a szigoruság.

Lágyul a Trónülő vas szíve
A Szeretet, a Dal előtt,
Egy édes kényszertől elűzve
Kínja, s boldogsága örök.
Visszaad mindent, mit elorzott
Kamatostul a szerelem;
Kibékülés és könnyes csókok
Közt a bú örömmé leszen.

Szállj le, dal Szelleme, sebessen,
A szerelem mellé te állj,
Hogy újra leánya lehessen,
Hogy atyja legyen a király,
Hogy lányát ölelje, szeresse,
Felkarolja az unokát
S a dalnokot is szívrepesve
Keblére vonja mint fiát.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap