Plūdons, Vilis (1874–1940) Művek   hu lv

Életrajz

Vilis Pludons (Plūdonis) -1874-1940- lett író és költő. Vilis Pludons, a zemgalei Lejnieki tanya gazdájának fia, a balti tanítóképző elvégzése után egész munkás életében (1934-ig) tanítóskodott, több tankönyvet is írt és szerkesztett. Az 1905-ös forradalmat úgy fogadta, mint „Nagy felébredés"-t, verssel köszöntötte a cár trónfosztását is 1917 februárjában, öregkorában, 1930-ban viszont dicshimnuszokat zengett az úgynevezett népi egység eszméjének és az eszme hirdetőinek. A lettek és más népek dalaiból antológiát állított össze, Dzive un dzeja (Élet és költészet, 1900, 1923), vers- és aforizmakötetet - Balva (Ajándék,1908) - adott ki, szerkesztette a Latvju rakstnieki (Lett írók) című szöveggyűjteményt (I—IV. 1907, 1912); prózaírással és irodalomtörténettel is foglalkozott, és fordított. Költői csillaga 1895-ben ragyogott fel, a Pirmie akordi (Első akkordok) című könyvében, nyomban felfigyeltek rá, különösen az Atraitnes dēls (Özvegyasszony fia, 1900) című poéma megjelenése után. Kinek nem férkőzött volna közel a szívéhez ez a mesterien kibontott történet, amely egy nyomorgó ifjú műveltségre való tragikus törekvéséről szól? Szenzációként hatott Pludonsnak a madáréletről szóló szimbolisztikus poémája, Uz saulaino tāli (A napos távolba, 1921), amelyben egy forradalmárt énekel meg (Jaunais Gulbist), és gúnnyal ostorozza a sötét és homályos, tehetetlen erőket.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)