Rilke, Rainer Maria: Mindig és újra (Immer wieder Magyar nyelven)

Immer wieder, ob wir der Liebe Landschaft auch kennen

und den kleinen Kirchhof mit seinen klagenden Namen

und die furchtbar verschweigende Schlucht, in welcher die anderen

enden: immer wieder gehn wir zu zweien hinaus

unter die alten Bäume, lagern uns immer wieder

zwischen die Blumen, gegenüber dem Himmel.

Mindig és újra, hiába ha jártuk a szerelemnek

Tájait és a kis temetőt, a nevek panaszával

Teltet, a rémtitkú szakadékot, melyben a több

Végzi - mindig és újra kijárunk ketten

És letanyázunk vén fák alján, mindig és újra,

Fekve, virágok közt és szemben a széllel.