Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rilke, Rainer Maria: Lélek az űrben (Seele im Raum Magyar nyelven)

Rilke, Rainer Maria portréja

Seele im Raum (Német)

Hier bin ich, hier bin ich, Entrungene,

taumelnd.

Wag ichs denn? Werf ich mich?

 

Fähige waren schon viel

dort, wo ich drängte. Nun wo

auch noch die Mindesten restlos Macht vollziehn,

schweigend vor Meisterschaft —:

Wag ichs denn ? Werf ich mich?

 

Zwar ich ertrug, vom befangenen Körper aus,

Nächte; ja, ich befreundete

ihn, den irdenen, mit der Unendlichkeit;

schluchzend

überfloß, das ich hob,

sein schmuckloses Herz.

 

Aber nun, wem zeig ichs,

daß ich die Seele bin? Wen

wunderts?

Plötzlich soll ich die Ewige sein,

nicht mehr am Gegensatz haftend, nicht mehr

Trösterin; fühlend mit nichts als

Himmeln.

 

Kaum noch geheim;

denn unter den offenen

allen Geheimnissen eines,

ein ängstliches.

 

O wie durchgehn sich die großen Umarmungen. Welche

wird mich umfangen, welche mich weiter

geben, mich, linkisch

Umarmende?

 

Oder vergaß ich und kanns?

Vergaß den erschöpflichen Aufruhr

jener Schwerliebenden? Staun',

stürze aufwärts und kanns?



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de

Lélek az űrben (Magyar)

Itt járok, kóválygok, szabadba tört

lélek.

Merhessem? Lendüljek?

 

Sok rátermett élt

volt küzdőhelyemen. De itt, hol

képességét rendre kifejti a legkicsinyebb is

néma remekléssel -:

merhessem? Lendüljek?

 

Átkínlódtam bár a ködös test rabjaként

éjeket: ó, sőt egybekötöttem

őt, a földit a Végtelennel,

szürke

szíve keservesen

sírt a kezemben.

 

Most ki elé álljak:

íme a lélek? Kit

lep meg?

Hirtelen én legyek, én az Örök;

ellentétemtől szabadulva, kinek már

vígasza sem leszek, és csak az éggel

érzek.

 

Én, még gyönge titok;

rebbeteg, egyetlen

mindvalamennyi kitárult

titok között.

 

Ó, hogyan átjárják egymást az erős ölelések.

Hát engem melyikük fog és ad

majd tovább,

rossz ölelőt?

 

Vagy jót? Ellobogott

ama félszegen szeretők kimerítő

láza belőlem? Bámulok,

s fölfele hullok? Ezért?



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

minimap