Rilke, Rainer Maria: Selbstbildnis aus dem Jahre 1906

Des alten lange adligen Geschlechtes

Feststehendes im Augenbogenbau.

Im Blicke noch der Kindheit Angst und Blau

und Demut da und dort, nicht eines Knechtes

doch eines Dienenden und einer Frau.

Der Mund als Mund gemacht, groß und genau,

nicht überredend, aber ein Gerechtes

Aussagendes. Die Stirne ohne Schlechtes

und gern im Schatten stiller Niederschau.

Das, als Zusammenhang, erst nur geahnt;

noch nie im Leiden oder im Gelingen

zusammgefaßt zu dauerndem Durchdringen,

doch so, als wäre mit zerstreuten Dingen

von fern ein Ernstes, Wirkliches geplant.

Az ősi, régen nemesi családnak

Vadsága a szemöldök peremén.

A szemben félelem s kék enyhe fény

A gyermekkorból és itt-ott alázat,

Nem szolga-vágy, de szolgáló erény.

A száj: csak száj, nagy, biztos és kemény,

nem rábeszélő, de valami bátrat

kimondó. A homlok előrebágyad

s árnyak között méláz el feketén.

Csak sejtelem még és korántse kész:

a bánat és siker még nem ragadta

új markolással teljes diadalra,

és mégis: ez a sok kusza vonalka,

valami komoly, igaz és egész.