Ringelnatz, Joachim: Négy emelet magasban alkonyatkor (Vier Treppen hoch bei Dämmerung Magyar nyelven)

Du mußt die Leute in die Fresse knacken.

Dann, wenn sie aufmerksam geworden sind, –

Vielleicht nach einer Eisenstange packen, –

Mußt du zu ihnen wie zu einem Kind

Ganz schamlos fromm und ärmlich einfach reden

Von Dingen, die du eben noch nicht wußtest.

Und bittst sie um Verzeihung – einzeln jeden –,

Daß du sie in die Fresse schlagen mußtest.

Und wenn du siegst: so sollst du traurig gehen,

Mit einem Witz. Und sie nie wieder sehen.

Csördíts pofájába az embereknek.

Aztán, ha már mindegyik csupa fül,

nem árt egy vasdorongot is szerezned,

s mint gyermekekhez, oly szemtelenül

szelíden s túl egyszerűn kell beszélned

dolgokról, mikről nincs is tudomásod.

Majd kérd bocsánatát minden személynek,

hogy a képébe kellett belemásznod.

S ha győztél, indulj szomorún, kisütve

valami élcet. S ne törődj velük te.