Sachs, Nelly: Der Umriß

Dies ist übrig –

mit meiner Welt zogst du hinaus

Komet des Todes.

Übrig ist die Umarmung

der Leere

ein kreisender Ring

der seinen Finger verlor.

Wieder Schwärze

vor der Schöpfung

Trauergesetz.

Abgeblättert die leichtsinnige Vergoldung

der Nacht

die sich der Tag erlaubte.

Der Schatten Kalligraphie

als Nachlaß.

Grüngefärbte Landschaften

mit ihren wahrsagenden Gewässern

ertrunken

in den Sackgassen der Finsternis.

Bett Stuhl und Tisch

schlichen auf Zehenspitzen aus dem Zimmer

dem Haar der Trennung nach –

Alles ist ausgewandert mit dir

mein ganzer Besitz enteignet –

nun trinkst du Geliebtestes mir

die Worte vom Atem

bis ich verstumme –

Ez még hátra van -

világommal kivonultál

halál üstököse.

Ami hátra van az üresség

ölelése

körbenjáró gyűrű

elvesztette ujját.

Megint sötétség

teremtés előtti

gyásztörvény.

Leperegve az éjszaka

könnyelmű aranyozása

melyet a nappal megengedett magának.

Az árnyak kézírása

mint hagyaték.

Zöldre festett tájak

jövendőmondó vizeikkel

belefáltak

a feketeség zsákutcáiba.

Ágy, szék és asztal

lábujjhegyen osont ki a szobából

a válás hajszála után.

Minden kivándorolt veled

egész birtokom eltulajdonítva -

csak eliszod te legdrágább előlem

a szavakat lélegzetemből

míg el nem némulok -