Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Toller, Ernst: Das Schwalbenbuch 03.

Toller, Ernst portréja

Das Schwalbenbuch 03. (Német)

3.
Kalt wurde das Buch in meiner Hand,
So kalt, so kalt.
Die schwarzen Lettern schwarze Berge, die zu wandern
begannen im Geäder meines Herzens.
Die raschelnden Blätter Schneefelder am Nordpol endloser Ohnmacht.

Ich friere.
Die Welt gerinnt.
Es muss schön sein einzuschlafen jetzt,
Kristall zu werden im zeitlosen Eismeer des Schweigens.
Genosse Tod.
Genosse, Genosse ...

Zirizi Zirizi Zirizi
Zizizi
Urrr

Dass man, nahe der dunklen Schwelle,
Solche Melodie vernimmt, so irdischen Jubels, so irdischer
Klage trunken ...
Träume, meine Seele, träume,
Lerne träumen den Traum der Ewigkeit.
Zirizi Zirizi Zirizi
Zizizi
Urrr

Fort fort, Genosse Tod, fort fort,
Ein andermal, später, viel später.

Über mir     über mir,
Auf dem Holzrahmen des halbgeöffneten Gitterfensters,
das in meine Zelle sich neigt in erstarrter Steife, so als ob es sich betrunken hätte und im Torkeln gebannt ward von einem hypnotischen Blick,
Sitzt
Ein
Schwalbenpärchen.
Sitzt
Wiegt sich! wiegt sich!
Tanzt! tanzt! tanzt!

Weichet zurück Ihr schwarzen Berge! schmelzet Ihr
Schneefelder!
Sonne Sonne, zerglühe sie! zerglühe sie!

Mütterliche!

Welche Landschaft wächst aus den verstaubten
melancholischen Zellenecken?
Tropische Felder, Farbenrausch sich entfaltender Orchideen!
Regina Noctis! –

Und darüber     darüber
Mein Schwalbenpaar.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lyrik-lesezeichen.de/schwalbenbuch/index.php

Fecskék könyve 03. (Magyar)

3.
Hideg lett a könyv a kezemben,
olyan hideg, olyan hideg.
A sötét betük: sötét hegyek, melyek vándorolni
kezdtek szívem erein át,
a zizegő lapok: hómezők a parttalan ájulat Északi-sarkán.

Vacogok. A világ megalvad.
Szép lenne most elaludni,
kristállyá lenni a hallgatás időtlen jégtengerén.
Bajtársam, Halál,
Halál, Halál…

Cirici, cirici, cirici,
cirici,
urrr.

Ó, ha az ember, a komor küszöb közelében,
ily földi örömtől, földi panasztól ittas melódiát hall…
Álmodj, én lelkem, álmodj.
Tanuld álmodni az örökkévalóság álmait.
Cirici, cirici, cirici,
cirici,
urrr.

El innen, bajtárs! Menj tova most, Halál!
Később gyere, sokára, máskor!

Fölöttem, fölöttem,
a félig nyitott rácsablak keretén,
mely cellámba hajlik mereven és keményen,
ül
egy fecskepár,
ül,
himbálózik, ringatózik,
csupa tánc, tánc, tánc.

Sötét hegyek, távozzatok, olvadjatok szét,
hómezők!
Nap, nap, olvaszd meg őket, olvaszd meg őket!

Anyai nap!

Milyen táj kezd nőni a porlepte cellazugban?
Tropikus mezők, színmámorban kibomló orchideák!
Regina Noctis!

S fölöttük, fölöttük
az én fecskepárom.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://magyarkaravan.hu/toller/

minimap