Toller, Ernst: Das Schwalbenbuch 17.

17.
Wer preist mit mir den Flug der Schwalbe?
Alle lade ich ein!
Wer kommt?

Ein ältliches Mädchen.
Ein buckliges Kind.
Ein Narr.

O lächerliche Trinität menschlicher Güte!

Wir preisen! Amen.
Wir singen! Amen.
Wir beten an! Amen.

Wir preisen den Flug der Schwalbe,
Aber so heißt ihres Fluges Offenbarung:

Das Tier ist heiliger als der Mensch. Amen.
Die Blume heiliger als das Tier. Amen.
Erde heiliger als die Blume. Amen.
Aber am heiligsten der Stein. Sela. Sela. Sela.

17.
Ki magasztalja vélem a fecske repülését?
Mindenkit meghívok!
Ki jő?

Egy öregecske leány.
Egy púpos gyermek.
Egy bolond.

Ó, emberi jóság nevetséges háromsága, ti!

Mi magasztalunk. Ámen.
Mi énekelünk. Ámen.
Mi imádkozunk. Ámen.

Mi magasztaljuk a fecske szárnyalását,
melynek így hangzik kinyilatkozása:

Az állat szentebb, mint az ember. Ámen.
A virág szentebb, mint az állat. Ámen.
A föld szentebb, mint a virág. Ámen.
De a legszentebb a kő. Szelah. Szelah. Szelah.