Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Trakl, Georg: Hohenburg

Trakl, Georg portréja

Hohenburg (Német)

Es ist niemand im Haus. Herbst in Zimmern;

Mondeshelle Sonate

Und das Erwachen am Saum des dämmernden Walds.

 

Immer denkst du das weiße Antlitz des Menschen

Ferne dem Getümmel der Zeit;

Über ein Träumendes neigt sich gerne grünes Gezweig,

 

Kreuz und Abend;

Umfängt den Tönenden mit purpurnen Armen sein Stern,

Der zu unbewohnten Fenstern hinaufsteigt.

 

Also zittert im Dunkel der Fremdling,

Da er leise die Lider über ein Menschliches aufhebt,

Das ferne ist; die Silberstimme des Windes im Hausflur.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de/17538.html

Hohenburg (Magyar)

Üres a ház. Ősz a szobákban;

holdfényes szonáta,

és ébredés a homályos erdő peremén.

 

Egyre az ember fehér homlokára gondolsz

távol a vad kor zűrzavarától;

az álmodó fölé becézve zöld ág hajol,

 

kereszt és este;

a zengőt bíbor karokkal öleli csillaga,

mely a lakatlan ablakokra fénylik.

 

Imé remeg éjjel az idegen,

mikor szemét halkan kinyitja, s távoli borzalom

igézi; ezüst hangú szél a folyosókon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap