Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Uhland, Ludwig: 1816. október 18-án (Am 18. Oktober 1816 Magyar nyelven)

Uhland, Ludwig portréja

Am 18. Oktober 1816 (Német)

Wenn heut ein Geist herniederstiege,

Zugleich ein Sänger und ein Held,

Ein solcher, der im heil'gen Kriege

Gefallen auf dem Siegesfeld,

Der sänge wohl auf deutscher Erde

Ein scharfes Lied, wie Schwertesstreich,

Nicht so, wie ich es künden werde,

Nein! himmelskräftig, donnergleich:

 

»Man sprach einmal von Festgeläute,

Man sprach von einem Feuermeer,

Doch was das große Fest bedeute,

Weiß es denn jetzt noch irgendwer?

Wohl müssen Geister niedersteigen,

Von heil'gem Eifer aufgeregt,

Und ihre Wundenmale zeigen,

Daß ihr darein die Finger legt.«

 

»Ihr Fürsten! seid zuerst befraget:

Vergaßt ihr jenen Tag der Schlacht,

An dem ihr auf den Knieen laget

Und huldigtet der höhern Macht?

Wenn eure Schmach die Völker lösten,

Wenn ihre Treue sie erprobt,

So ist's an euch, nicht zu vertrösten,

Zu leisten jetzt, was ihr gelobt.«

 

»Ihr Völker! die ihr viel gelitten,

Vergaßt auch ihr den schwülen Tag?

Das Herrlichste, was ihr erstritten,

Wie kommt's, daß es nicht frommen mag?

Zermalmt habt ihr die fremden Horden,

Doch innen hat sich nichts gehellt,

Und Freie seid ihr nicht geworden,

Wenn ihr das Recht nicht festgestellt.«

 

»Ihr Weisen! muß man euch berichten,

Die ihr doch alles wissen wollt,

Wie die Einfältigen und Schlichten

Für klares Recht ihr Blut gezollt?

Meint ihr, daß in den heißen Gluten

Die Zeit, ein Phönix, sich erneut,

Nur um die Eier auszubruten,

Die ihr geschäftig unterstreut?«

 

»Ihr Fürstenrät' und Hofmarschälle

Mit trübem Stern auf kalter Brust,

Die ihr vom Kampf um Leipzigs Wälle

Wohl gar bis heute nichts gewußt,

Vernehmt! an diesem heut'gen Tage

Hielt Gott der Herr ein groß Gericht.

– Ihr aber hört nicht, was ich sage,

Ihr glaubt an Geisterstimmen nicht.«

 

»Was ich gesollt, hab ich gesungen,

Und wieder schwing ich mich empor,

Was meinem Blick sich aufgedrungen,

Verkünd ich dort dem sel'gen Chor:

Nicht rühmen kann ich, nicht verdammen,

Untröstlich ist's noch allerwärts,

Doch sah ich manches Auge flammen,

Und klopfen hört' ich manches Herz.«



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de/?id=5&xid

1816. október 18-án (Magyar)

Ha manapság, váratlan egyszer,

közénk egy lélek szállna le,

ki ott, a szent harcban esett el,

dalnoknak s hősnek szelleme,

Németföldön minden bizonnyal

zengne dalt, kardként pendülőt,

mely nem rokon az én dalommal,

nem! – villámlót, egetverőt:

 

„Szóltak hajdan zúgó harangról,

szóltak: bősz tenger volt a láng,

de e fényes, ünnepi napról

csak ennyit tud már a világ ?

Közétek lelkek szállnak ím le,

kikben szent buzgalom lobog,

hogy feltárt, égő sebeikbe

helyezhessétek ujjatok.

 

Ti uralkodók, mit feleltek:

Feledni oly napot lehet,

mint midőn hálát az egeknek

térdre omolva zengtetek?

Ha a gyalázatot a népek

levették hűen rólatok,

itt az idő, hogy megtegyétek

azt, mit akkor fogadtatok!

 

Ti népek, kíntól roskadók, ti!

Hol e súlyos nap mámora?

A legszebb, mit ti vívtatok ki,

hasznos miért nem lett soha?

A hordát szétvertétek, ám a

fény nem kél még közöttetek,

jogot nem kaptatok, hiába,

és szabadok nem lettetek.

 

Ti bölcsek! Idézzem-e nektek,

nagyhangúak, okoskodók,

a nyomorultak mint fizettek

a jogért vérükkel adót?

Az Idő, a Főnix-madár csak

azért kel életre talán,

hogy éltet adjon a tojásnak,

mit ti raktok folyvást alá?

 

Ti marsallok és udvaroncok,

hideg keblű rendjelesek,

kik arról máig mitse tudtok,

a harc Lipcsénél mint esett.

Halljátok! Isteni ítélet

a világot ma mérte meg!

De nem hiszitek, mit beszélek,

 

szellem-szót nem ért fületek.

Mi szükség volt, megénekeltem;

ismét magasba szállhatok,

mit láttam, arról az egekben,

a dicső Karnak hírt adok.

sem átkot, sem dicséretet;

de pár szemet ragyogni láttam,

s hallottam verni szíveket!"



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap