Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Uhland, Ludwig: Bertran de Born (Bertran de Born Magyar nyelven)

Uhland, Ludwig portréja

Bertran de Born (Német)

Droben auf dem schroffen Steine

Raucht in Trümmern Autafort,

Und der Burgherr steht gefesselt

Vor des Königs Zelte dort:

"Kamst du, der mit Schwert und Liedern

Aufruhr trug von Ort zu Ort,

Der die Kinder aufgewiegelt

Gegen ihres Vaters Wort?

 

Steht vor mir,der sich gerühmet

In vermeßner Prahlerei:

Daß ihm nie mehr als die Hälfte

Seines Geistes nötig sei?

Nun der halbe dich nicht rettet,

Ruf den ganzen doch herbei,

Daß er neu dein Schloß dir baue,

Deine Ketten brech entzwei!"

 

"Wie du sagst, mein Herr und König!

Steht vor dir Bertran de Born,

Der mit einem Lied entflammte

Perigord und Ventadorn,

Der dem mächtigen Gebieter

Stets im Auge war ein Dorn,

Dem zuliebe Königskinder

Trugen ihres Vaters Zorn.

 

Deine Tochter saß im Saale,

Festlich, eines Herzogs Braut,

Und da sang vor ihr mein Bote,

Dem ein Lied ich anvertraut,

Sang, was einst ihr Stolz gewesen,

Ihres Dichters Sehnsuchtlaut,

Bis ihr leuchtend Brautgeschmeide

Ganz von Tränen war betaut.

 

Aus des Ölbaums Schlummerschatten

Fuhr Dein bester Sohn empor,

Als mit zorngen Schlachtgesängen

Ich bestürmen ließ sein Ohr.

Schnell war ihm das Roß gegürtet,

Und ich trug das Banner vor,

Jenem Todespfeil entgegen,

Der ihn traf vor Montforts Tor.

 

Blutend lag er mir im Arme;

Nicht der scharfe, kalte Stahl -

Daß er sterb in deinem Fluche,

Das war seines Sterbens Qual.

Strecken wollt er dir die Rechte

Über Meer, Gebirg und Tal,

Als er deine nicht erreichet,

Drückt er meine noch einmal.

 

Da, wie Autafort dort oben,

Ward gebrochen meine Kraft;

Nicht die ganze, nicht die halbe

Blieb mir, Saite nicht, noch Schaft.

Leicht hast du den Arm gebunden,

Seit der Geist mir liegt in Haft;

Nur zu einem Trauerliede

Hat er sich noch aufgerafft."

 

Und der König senkt die Stirne:

"Meinen Sohn hast du verführt,

Hast der Tochter Herz verzaubert,

Hast auch meines nun gerührt.

Nimm die Hand, du Freund des Toten!

Die, verzeihend, ihm gebührt.

Weg die Fesseln! Deines Geistes

Hab ich einen Hauch verspürt."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de/?id=5&xid

Bertran de Born (Magyar)

Autofort a sziklaszirten

füstös romba döntve már,

s lenn a várúr, a királynak

sátránál, bilincsben áll.

„Te vagy-é, ki kard kezében,

dallal helyről helyre járt,

s énekével lázította

atyja ellen a fiát ?

 

Az vagy-é, ki annyi szóval,

fennhéjázva kérkedett:

sosem használ szelleméből

többet, mint csak egy felet?

Most idézd fel az egészet,

mert a fél itt nem segít:

építse fel várad újra,

s törje szét bilincseid!"

 

„Jól beszélsz, uram s királyom,

én vagyok Bertran de Born,

kinek dalától kigyulladt

Perigord és Ventadorn,

szálka a zsarnok szemében,

én vagyok az, ki miatt

viselték atyjuk haragját

hercegnők, királyfiak.

 

A teremben ült leányod,

hercegnek menyasszonya,

midőn ajkán énekemmel

egy követem állt oda.

Vágyam dalával, mely egykor

olyan drága volt neki,

s melyre ím, a mátka-fátylat

harmatozták könnyei.

 

Fölkelt az olajfa álmos

árnyából legjobb fiad,

midőn én fülébe zengtem

harsány csatadalomat.

Nyergelt, s zászlóval kezemben

igen, én vezettem őt,

míg halálos nyíl találta

Montfort kapuja előtt.

 

Véresen feküdt karomban

nem az acél éle, nem

az, hogy átkod súlya nyomja,

volt számára gyötrelem.

A távolon át hiába

nyújtotta feléd kezét,

másodszor is az enyémet

szorította meg ezért.

 

Úgy roskadt erőm is össze,

mint ott fenn a kőfalak,

fegyveremnek, húrjaimnak

immár fele sem maradt.

Könnyű már láncokba verni

karom fáradt erejét,

megkötözött szellemem csak

gyászdalra futotta még."

 

S a király fejét lehajtja:

„Elcsábítottad fiam,

megbűvölted a leányom,

s most én adom meg magam.

Bocsátó jobbom fogadd most

a holtnak barátja, te!

Le a láncot! - Szellemednek

megcsapott lehellete."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap