Ha azt akarod, hogy embernek tartsanak,
a békéért és az igazságért kell harcolnod örökösen.
Kimenni az utcára, kikiabálni, s bár kiáltó szád véres lesz,
és lövésektől is vérzik arcod, egyetlen lépést sem hátrálhatsz.
Minden kiáltásod kő, mely bezúzza a háborúra uszítók ablakát,
Minden megmozdulásod csapás
az igazságtalanságra.
És jól vigyázz, ezt soha sem feledheted.
Miközben tűnődsz kicsit gyerekkorodon,
gyerekek ezrei pusztulnak el gyanútlanul
játszva máshol a világban;
ha egy percre elmerengsz a napkeltén,
emberek tűnnek el háborúk éjjelén,
ha csak egy pillanatra is megtorpansz, és álmodozol –
milliók álma foszlik szét, tűnik el
bombák füstjében.
Nincs idő,
nincs idő magadra,
ha azt akarod, hogy embernek tartsanak.
Ha azt akarod, hogy embernek tartsanak,
talán el kell hagynod anyád, szerelmed,
gyermeked.
Nem inoghatsz meg.
Le tudsz mondani a fényről, mindennapi kenyeredről,
le tudsz mondani a szokott otthoni esti nyugalomról,
cserébe csak a rögös utat kapod, mely a holnapba visz.
Ne riasszon semmi, ne félj semmitől.
Bizony szép, esténként harmonikaszón elandalodni,
csillagot bámulva álmodozni,
gyönyörűség kedvesed parázsló ajkára hajolni,
és jó hallgatni, ahogy a jövőről és álmairól mesél.
De mindettől búcsút kell venned, és elindulni,
mert felelős vagy a világ összes harmonikájáért,
minden csillagért, minden fényért,
és minden álomért,
ha azt akarod, hogy embernek tartsanak.
Ha azt akarod, hogy embernek tartsanak,
lehet, hogy börtönbe zárnak húsz,
vagy még sokkal több évre,
de még ott bent is örökké veled lesz
emlékeidben a tavasz, édesanyád és a nagyvilág.
Alig méternyi szűk cellád mélyén is
a világban kijelölt utat folytatod.
És mikor rád szakad az éjszaka végtelen csendje,
kopogtatsz ujjaiddal a cellafalon,
s a fal túlsó oldaláról Spanyolhon válaszol.
Még ha látod is éveid múlását,
s hogy hajad őszbe fordul,
nem fogsz megöregedni.
S mert a világban egyre újabb háborúk törnek ki
még a börtönben is megújulsz minden reggelen,
ha azt akarod, hogy embernek tartsanak.
Ha azt akarod, hogy embernek tartsanak,
állj készen arra, hogy bármelyik nap
meghalhatsz.
Írjál keserves, éjjeli magányodban
hosszú, érzelmes levelet
édesanyádnak,
vésd fel a dátumot a cella falára, írd mellé
neved kezdőbetűit és ezt a szót:
Béke -
mintha életed történetét írnád meg ezzel.
Legyél kész bármelyik reggel a halálra,
légy képes úgy a sortűz elé állni,
mintha csak jövőddel néznél farkasszemet.
Légy képes a gyilkos sortűzben állva is
meghallani egyszerű emberek millióit,
kik énekelnek, békéjükért harcolva.
Ha azt akarod, hogy embernek tartsanak.