Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Nezval, Vítězslav oldala, Magyar életrajz

Nezval, Vítězslav portréja
Nezval, Vítězslav
 

Életrajz


(1900 – 1958)

Jogot és filozófiát tanult, 1922-ben kiadta első verseskötetét. Még ebben az évben csatlakozott a Devĕtsil avantgárd csoporthoz, mely 1920-ban a proletárirodalom jegyében indult, de ekkorra már új irányba tájékozódott. Az új költészeti irányzat a poetizmus elnevezést kapta, s célja az élet teljességének, szépségének és örömeinek felfedezése volt. Ehhez a képzelőerő teljes felszabadítását hirdette, fontosnak tartotta a játékosságot, a gazdag metaforikát, a fantáziadús szókapcsolatokat.
E program tökéletes reprezentánsa Nezval 6 énekből álló költeménye a „Csodálatos varázsló” (Podivuhodný kouzelník, 1922), mely a költőt egy csapásra a poetizmus vezéregyéniségévé tette, második kötete a „Pantomim” (1924) egyes szövegei pedig a poetizmus manifesztumaivá váltak. Sokoldalú alkotó volt, néhány évig színházi dramaturgként dolgozott, írt filmforgatókönyveket, színdarabokat, zenét komponált és festészettel is foglalkozott.

Poetista korszaka „Az éjszaka költeményei” (Básnĕ noci, 1930) című kötettel zárult, melyben megjelentek az előző évek nagy lírai-epikai költeményei is a „Csodálatos varázsló”, az „Edison” és az „Akrobata” mint a költészet, a teremtő fantázia, s az alkotó munka szimbólumai.
A 30-as évekre a Devĕtsil csoport szétesett, s Nezval a szürrealizmushoz közeledett. 1933-ban hosszabb európai útra indult, s barátságot kötött neves szürrealista művészekkel (pl. Eluard, Breton, Picasso). Úti élményei alapján keletkezett népszerű kötete az „Istenhozzád s kendő” (Sbohem a šáteček, 1934).
1934-ben a Szürrealista csoport egyik alapító tagja, s egyben programadója volt. Legfontosabb szürrealista kötetei: „A nő többes számban” (Žena v množném čísle, 1936), „Prága az eső ujjaival” (Praha s prsty deštĕ, 1936), „Az abszolút sírásó” (Absolutní hrobař, 1937).
1936-ban névtelenül adta ki Villon modorában írt balladagyűjteményét („Robert David, örök diák 52 keserű balladája” – 52 hořkých balad vĕčného studenta Roberta Davida), mely olyan nagy sikert aratott, hogy később két folytatása is készült. 1938-ban feloszlatta a Szürrealista csoportot, és költészetében előtérbe került a személyes téma: szülőföldjéhez való kötödése, a családért és a nemzet sorsáért érzett aggodalma, és kétségbeesett reménykeresése. („A remény anyja” – Matka nadĕje, 1938, „5 percnyire a várostól” – 5 minut za mĕstem, 1940).
1945 és 1951 között a Tájékoztatási Minisztérium filmfőosztályát vezette.

Nezval versei nem eredeti költői látásmódnak vagy lenyűgöző gondolati vagy érzelmi mélységnek köszönhetik népszerűségüket, hanem szellemes, gyakran játékos ötleteiknek, sziporkázó rímeik tüzijátékának, tematikai tarkaságuknak, érdekességüknek. 

Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap