Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sládkovič, Andrej oldala, Magyar életrajz

Sládkovič, Andrej portréja
Sládkovič, Andrej
(1820–1872)
 

Életrajz

Szlovák költő, irodalomkritikus, újságíró és műfordító. A 19. századi szlovák irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója, Stúr csoportjából az egyik legérzelmesebb költő. Gyermekekkel bőven megáldott családba született, a kis Andrej a tizennégy testvér közül nyolcadikként jött a világra. Az irodalmi indíttatás már a családban jelen volt, hisz az édesapa nem csak pedagógus, de író is volt: a Szlovák Irodalmi Társaság aktív tagjaként fejtett ki szépirodalmi tevékenységet. Az ifjú Andrej Sládkovič elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd egy évig a Korponához viszonylag közel fekvő Perőcsénybe küldik őt szülei. A perőcsényi éves tartózkodás után – a korponai piarista gimnázium, majd a selmecbányai líceum diákjaként – bontogatni kezdte szárnyait, azaz tehetségét, mert megírta első verseit. Mivel a család nem állt jól anyagilag, ezért a fiatal költőnek házitanítóskodást kellett vállalnia, hogy meg tudjon élni. A Korponához közel fekvő Ledénybe került a jómódú Pišla családhoz, akiknél egy fiatal hölgyet talált – Marínát. Az ismeretségből hamarosan szerelem, ebből pedig, na nem házasság, hanem a szlovák irodalom egyik legszebb elbeszélő költeménye, a Marína lett. Előbb azonban Sládkovičnak sikerült felvételt nyernie a hallei egyetemre, ahol elsősorban teológiát és filozófiát tanult. Eközben a Pišla család sietve férjhez adta a szép Marínát egy gazdag mézeskalács-készítőhöz. Visszatérve Halléból, Sládkovičot ily módon a csalódás és – némi iróniával fogalmazva – az íróasztala várta, melynél 1844 és 1845 közt megírta a már említett elbeszélő költeményét. A mű legfőbb jellemzője, hogy nem csupán az ifjú hölgy iránt érzett szerelem ihlette, hanem a haza- illetve a nemzetszeretet is. A 291 versszakból álló költeményben hol Marína, hol pedig a Tátra, a Garam, vagy más természeti szépségek dicséretével találkozhatunk, hogy aztán a két szépségeszmény szinte teljesen eggyé váljon. Az alap-mondanivaló az irodalomtörténészek magyarázata szerint az, hogy a költői szívet nem kell kettéosztani, hisz jut benne elég hely a Marína és a haza iránt érzett szerelemnek, szeretetnek is.

Az 1848/49-es eseményeket megelőző időszakban Sládkovič ismételten nevelői tevékenységet folytatott, ezúttal a Garamhalásziban élő Bezegh Pál családjánál. Ekkor írta másik jelentős művét, melynek eredeti címe Detvan, magyarul a Gyetvai legény. A mű alapja – mi más is lehetne költőnk esetében – egy újabb szerelem, ezúttal Szekovics Júlia Antónia iránt, aki egy tisztviselő lánya volt, és akivel később Sládkovič házasságot is kötött. A műről a magyar olvasónak annyit mindenképpen érdemes tudnia, hogy az egyik fontos szereplő maga Mátyás király, illetve annak erősen idealizált alakja. A két főhős pedig egy legény és egy leány, Martin és Elena, mindketten az egyszerű szlovák nép eszményiesített képviselői. Fontos szerep jut még a műben a természetábrázolásnak is.

1847-ben Sládkovičot evangélikus lelkésszé szentelték, és ezt követően a Besztercebányához közeli Horháton tevékenykedett. Az 1848-as forradalmat majd az utána következő szabadságharcot üdvözölte, és minden erejével támogatta. A magyar honvédség veresége után, sok más sorstársához hasonlóan, őt is letartóztatták. Szabadulását követően haláláig, 1872-ig lelkészként tevékenykedett Zólyomradványon.

Forrás:
- http://www.evid.hu/archivum/kultura/item/133-irodalmi-szomsz%C3%A9dol%C3%A1s-iv-andrej-sl%C3%A1dkovic
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Andrej_Sl%C3%A1dkovi%C4%8D

(Az oldal szerkesztője: Répás Norbert)

Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap