Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Aiken, Conrad: A névtelenek (The Nameless Ones Magyar nyelven)

Aiken, Conrad portréja

The Nameless Ones (Angol)

Pity the nameless, and the unknown, where
bitter in heart they wait on the stonebuilt stair,
bend to a wall, forgotten, the freezing wind
no bitterer than the suburbs of the mind;

who from an iron porch lift sightless eyes,
a moment, hopeless, to inflaming skies;
shrink from the light as quickly as from pain,
twist round a corner, bend to the wall again;

are to be seen leaning against a rail
by ornamental waters where toy yachts sail;
glide down the granite steps, touch foot to float,
hate, and 'desire, the sunlight on the boat;

explore a sullen alley where ash-cans wait,
symbols of waste and want, at every gate;
emerge in sun to mingle with the crowd,
themselves most silent where the world most loud;

anonymous, furtive, shadows in shadow hidden;
who lurk at the garden's edge like guests unbidden;
stare through the leaves with hate, yet wait to listen
as bandstand music begins to rise and glisten;

the fierce, the solitary, divine of heart,
passionate, present, yet godlike and apart;
who, in the midst of traffic, see a vision;
and, on a park bench, come to a last decision.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://archive.org/stream

A névtelenek (Magyar)

Könyörülj meg a név- és jelteleneken,
Kik a lépcsőházban várnak keservesen,
Árván a falnak dőlnek - a téli szél
Nem kínzóbb az elme kültelkeinél;

A vas-kapuról egy percre felemelik
Vaksi szemük a lángbaborult egekig;
Borzadva érzik a fényt, akár a kint,
s a sarkon túl falnak esnek megint;

Áthajolnak a vaskorlát felett,
Hol dísz-tavakon játék-jacht lebeg;
Lépcsőn lemennek, megrúgnak egy hajót,
Gyűlölik, áhítják fölüle a napot;

A sikátoron át, hol szemétláda van
- Bőség és ínség jele - mindenik kapuban,
Jönnek, hogy a tömegbe soroljanak,
Hallgatnak, ahol mások hangosak;

Nincs arcuk, nevük: árnyba rejtett árnyak,
A park sarkán, mint kitiltottak, várnak;
A lombokon át gyűlölettel lesik,
Hogy a térzene csillogva felszökik;

Büszkék, magányosak, nagyszívüek,
Vadak s fennköltek, mint az istenek;
Az utcán látomásoktól vakulnak,
És egy padon végső döntésre jutnak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap