Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Amis, Kingsley: Against Romanticism

Amis, Kingsley portréja

Against Romanticism (Angol)

A traveller who walks a temperate zone
 - Woods devoid of beasts, roads that please the foot -
Finds that its decent surface grows too thin:
   Something unperceived fumbles at his nerves.
To please an ingrown taste for anarchy
   Torrid images circle in the wood,
And sweat for recognition up the road,
   Cramming close the air with their bookish cries.
All sense then are glad to gasp: the eye
   Smeared with garish paints, tickled up with ghosts
That brandish warnings or an abstract noun;
   Melodies from shards, memories from coal,
Or saws from powdered tombstone thump the ear;
   Bodies rich with heat wriggle to the touch,
And verbal scents made real spellbind the nose;
   Incense, frankincense; legendary the taste
Of drinks or fruits or tongues laid on the tongue.
   Over all, a grand meaning fills the scene,
And sets the brain raging with prophecy.
   Raging to discard real time and place,
Than the ones which give prophecy its field
   To work, the calm material for its rage,
And the context which makes its prophecy.

Better, of course, if images were plain,
   Warnings clearly said, shapes put down quite still
Within the fingers’ reach, or else nowhere;
   But complexities crowd the simplest thing,
And flaw the surface they cannot break.
   Let us make at least visions we need:
Let mine be pallid, so that it cannot
   Force a single glance, form a single word;
An afternoon long-drawn and silent, with
   Buildings free from all the grime of history,
The people total strangers, the grass cut,
   Not long, voluble swooning wilderness,
And green, not parched or soured by frantic suns
   Doubling the commands of a rout of gods,
Nor trampled by the havering unicon;
   Let the sky be clean of officious birds
Punctiliously flying on the left;
   Let there be a path leading out of sight,
And at its other end a temperate zone:
   Woods devoid of beasts, roads that please the foot.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://asuddenline.tumblr.com

A romantika ellen (Magyar)

Az utazó, mérsékelt égövön,
  Erdőn, hol nincs vad, lábnak kedves úton
Érzi: a tisztes felszín vékonyul:
  Idegein egy sejtés tapogat.
Az anarchia ösztönét becézve
  Megperzselt képek köröznek az erdőn,
S tülekszenek közel feltűnni vágyva;
  Könyvízű jajgatással telt a lég.
És minden érzék boldog rémületben:
  A szemnek tarkaság, vonzó kísértet
Vészjelet vagy absztrakciót lobogtat;
  Megkövült dallamok szilánkjai,
Sírkő-fűrészelés zaja a fülben;
  Az érintésre hődús test vonaglik,
S verbális illat bűvöli az orrot:
  Tömjén és mirrha; legendás ize
Bornak, gyümölcsöknek, nyelvnek a nyelven.
  Grandiózus jelentést rejt a kép,
Mely az agyat próféciákra gyújtja,
  Fölbújtja, építsen jobb tért s időt
Annál, amely próféciáinak
  Terepet nyújt, nyersanyagot dühéhez,
S összefüggést, melytől prófécia.

Egyszerű képpel, persze, többre mennénk:
  Ha az intés világos, ha a formát
Kézközelben írjuk le, soha másképp.
  De minden bonyolultságtól dagad,
S a felszín, bár nem törik szét, reped.
  Legalább vízióink legyenek:
Az enyém hadd legyen fakó, ne vonja
  Magára a szemet, ne szüljön Új szót.
Egy elhúzódó csöndes délután,
  Történelem kormától tiszta házak,
Vadidegen járókelők, nyirott fű,
  Nem hosszúszálú, borzongó vadon,
S zöld, nem aszalták el őrült Napok,
  Túlteljesítve istenek parancsát,
És bamba unikornis sem taposta.
  Túlbuzgó madarak ne szálljanak
Az égen, mindig pontosan baloldalt;
  Legyen a láthatáron túlra ösvény,
S a végén mérsékelt égöv legyen:
  Erdő, hol nincs vad, lábnak kedves út.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. Zs.

minimap