Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Ammons, A. R.: Corsons Inlet

Ammons, A. R. portréja

Corsons Inlet (Angol)

I went for a walk over the dunes again this morning
to the sea,
then turned right along
   the surf
         rounded a naked headland
         and returned

   along the inlet shore:

it was muggy sunny, the wind from the sea steady and high,
crisp in the running sand,
       some breakthroughs of sun
   but after a bit

continuous overcast:

the walk liberating, I was released from forms,  
from the perpendiculars,
   straight lines, blocks, boxes, binds
of thought
into the hues, shadings, rises, flowing bends and blends  
               of sight:

    I allow myself eddies of meaning:  
yield to a direction of significance
running
like a stream through the geography of my work:  
   you can find
in my sayings
          swerves of action
          like the inlet’s cutting edge:
  there are dunes of motion,
organizations of grass, white sandy paths of remembrance  
in the overall wandering of mirroring mind:
but Overall is beyond me: is the sum of these events
I cannot draw, the ledger I cannot keep, the accounting
beyond the account:

in nature there are few sharp lines: there are areas of  
primrose
       more or less dispersed;
disorderly orders of bayberry; between the rows
of dunes,
irregular swamps of reeds,
though not reeds alone, but grass, bayberry, yarrow,
all ...
predominantly reeds:

I have reached no conclusions, have erected no boundaries,  
shutting out and shutting in, separating inside
          from outside: I have
          drawn no lines:
          as

manifold events of sand
change the dune’s shape that will not be the same shape  
tomorrow,

so I am willing to go along, to accept  
the becoming
thought, to stake off no beginnings or ends, establish  
         no walls:

by transitions the land falls from grassy dunes to creek  
to undercreek: but there are no lines, though
   change in that transition is clear
   as any sharpness: but “sharpness” spread out,  
allowed to occur over a wider range
than mental lines can keep:

the moon was full last night: today, low tide was low:  
black shoals of mussels exposed to the risk
of air
and, earlier, of sun,
waved in and out with the waterline, waterline inexact,  
caught always in the event of change:  
   a young mottled gull stood free on the shoals
   and ate
to vomiting: another gull, squawking possession, cracked a crab,  
picked out the entrails, swallowed the soft-shelled legs, a ruddy
turnstone running in to snatch leftover bits:

risk is full: every living thing in
siege: the demand is life, to keep life: the small
white blacklegged egret, how beautiful, quietly stalks and spears
     the shallows, darts to shore
         to stab—what? I couldn’t
   see against the black mudflats—a frightened
   fiddler crab?

    the news to my left over the dunes and
reeds and bayberry clumps was
   fall: thousands of tree swallows
   gathering for flight:
   an order held
   in constant change: a congregation
rich with entropy: nevertheless, separable, noticeable
          as one event,
                      not chaos: preparations for
flight from winter,
cheet, cheet, cheet, cheet, wings rifling the green clumps,
beaks
at the bayberries
   a perception full of wind, flight, curve,
   sound:
   the possibility of rule as the sum of rulelessness:
the “field” of action
with moving, incalculable center:

in the smaller view, order tight with shape:
blue tiny flowers on a leafless weed: carapace of crab:
snail shell:
   pulsations of order
   in the bellies of minnows: orders swallowed,  
broken down, transferred through membranes
to strengthen larger orders: but in the large view, no
lines or changeless shapes: the working in and out, together  
   and against, of millions of events: this,
          so that I make
          no form of
          formlessness:

orders as summaries, as outcomes of actions override  
or in some way result, not predictably (seeing me gain  
the top of a dune,
the swallows
could take flight—some other fields of bayberry  
         could enter fall
         berryless) and there is serenity:

   no arranged terror: no forcing of image, plan,
or thought:
no propaganda, no humbling of reality to precept:

terror pervades but is not arranged, all possibilities  
of escape open: no route shut, except in  
   the sudden loss of all routes:

   I see narrow orders, limited tightness, but will  
not run to that easy victory:
still around the looser, wider forces work:
   I will try
to fasten into order enlarging grasps of disorder, widening  
scope, but enjoying the freedom that
Scope eludes my grasp, that there is no finality of vision,  
that I have perceived nothing completely,
that tomorrow a new walk is a new walk.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Corsons-öböl (Magyar)

Sétára mentem a dűnéken megint ma reggel
a tengerhez,
aztán jobbra fordultam, végig
  a hullámverés vonalán
     megkerültem egy csupasz földnyelvet,
     majd visszatértem

ismét az öbölpartra:

párás-napos idő volt, a szél a tengerről egyre erősen
fújt, borzolta a futóhomokot,
           át-áttört a fény, de
   egy kis idő múltán

mindig elborult:

felszabadított a járás, a formáktól megszabadultam,
meg mind a merőlegesektől,
   egyenesektől, tömböktől, befogóktól,
a gondolat kötelmeitől, csak a
látvány kavargása, árnyalatvilága, hullámzása,
   futamodó hajolgatása és tisztulása létezett:

engedek magamnak értelem-örvényeket:
áhítozom jelentőség-irányba
rohanásba
akár egy folyam áramlása művem földrajzán át:
   lelhetsz
abban amit mondok
         cselekvés-íveléseket
         akár az öböl metszett széle:
   íme, a mozgás dűnéi,
fű-szerveződések, fehér-homokos emlékezés-ösvények
a tükröződő elme minden-egy vándorlásában:
de a Minden-Egy rajtam túl hely: összege ez eseményeknek,
mit megkapni nem tudok, főkönyve, mit nem
vezethetek, számvetésen túli számvetés:

a természetben kevés az éles vonal: vannak kankalinos
terepek,
      többé-kevésbé szórtak;
viaszbokrosok rendetlen rendjei; dűnék sorai
között
szabálytalan mocsári nádasok,
persze, nemcsak náddal, de fűvel, viaszbokrokkal, cicfarkkóróval, minden...
ám elsődleg náddal:

nem jutottam következtetésekre, nem emeltem korlátokat,
melyek kizárnak és bezárnak, bentet a kinttől
            elválasztanak: nem
            húztam vonalakat:
            miként a

homok megannyi eseménye megváltoztatja
a dűne alakját, mely nem lesz ugyanaz a forma többé
holnap,

ekképpen vagyok kész menni s menni, elfogadni
a gondolat alakulatait, úgy, hogy
nem tűzök ki kezdetpontokat s végpontokat, nem
   vonok falakat:

átmenetekkel változik a táj füves dűnésből patakossá és
búvópatakossá: de vonalak nincsenek, jóllehet
   a változás ez átmenetességben oly világos,
   mint bármi élesség: de ez az „élesség" itt
kiterjedéses, nagyobb terepre vonatkozhat, mint
amit az elmefogalmú vonal befoghat:

telihold volt múlt-éjt: ma teljes lett az apály:
kagylók fekete tömegei bukkantak a lég
kockázatába, fel,
s korábban, pirkadat előtt,
ki-be hullámzottak a vízvonallal, a pontatlan vízvonallal,
mindegyre változás-esemény foglyaiként:
   egy foltos fiatal sirály állt szál maga
   a kagylótömegen, s evett,
okádásig: egy másik, birtoklón rikácsolva, egy rákot roppantott
meg, csipegette belső részeit, nyelte a lágy burkú lábakat, és
máris rohant egy rozsdaszín kőforgató a maradék falatokért:

teljes a kockázat: minden eleven lény ostrom
alatt áll: a tét az élet, jutna és maradna: a kis fehér,
fekete lábú nemes kócsag, de szép, nyugodtan sétál, döfködi
   a tocsogókat, majd hirtelen kiront a partra,
     hogy felszúrjon egy - mit? nem látom
   a fekete sársíkon - egy rémült
   intőrákot?

   bal felől, a dűnéken túl, túl
nádasokon s viaszbokrosokon az ősz az
   újság: partifecskék ezrei
   gyülekeznek vándorláshoz:
   rend, mit szüntelen változás
   fog át: zsinat, mely csupa
entrópia: mindazonáltal külön-egész-lét, észlelhetően
      egy-jelenség,
         nem káosz: előkészület menekülésre
a tél elől, csvít, csvít,
csvít, csvít, szárnyak hajtogatják szét a zöld sűrűket,
csőrök
verik a viaszbokrokat,
   csupa szél, csupa fény, csupa ív s hang
   az érzékelhető:
   szabály lehetősége mint szabálytalanság-összege:
a cselekvés „mezeje"
mozgó, kiszámíthatatlan középponttal:

közelébb: feszes formájú rend: kék, apró
virágok egy leveletlen kórón: rákpáncél:
csigaház:
   rend lüktetése
   pontyhasakban: elnyelt rendek,
letört rendek, membránokon át közvetítettek a nagyobb
rendek erősítésére: de ha messzebb tekintünk, semmi vonal,
semmi változatlan forma: esemény-milliók ki-be, együtt és
   egymás ellen, mindegyre: ez,
       hogy általam
       semmi forma,
       a formátlanság:

rendek mint összegződések, mint meghaladott cselekvések
folyományai, vagy így-úgy eredmények, megjósolhatatlanok (látszom,
ahogy egy dűne tetejére
felérek, és a fecskék
menekülhetnek - valami más viaszbokrosra, hol:
     nem lel majd így
     bogyót az ősz), s komolyság van jelen:

   nem szervezett terror: nem erőltetés: képé, tervé
vagy gondolaté:
semmi propaganda, a valóság semmi tantétellé alázása:

a terror teljes, de nem szervezett, a menekülés minden
lehetősége nyitva: semmi út se zárva, kivéve
   minden út hirtelen odavesztét:

   látok szűk rendeket, korlátolt feszességet, de
nem futok e könnyű diadalba:
egyre köröttem a lazább, tágabb erők, működők:
   megpróbálok
renddé szilárdítani növekvő rendetlenség-kezdeményeket,
tágult  távon, de élvezvén a szabadságot, hogy a
Táv kisiklik kezem kezdeményéből, hogy nincs látomás-véglegesség,
hogy semmit sem érzékeltem teljességgel,
hogy holnap majd, ha újra járok: újra járok.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

Kapcsolódó videók


minimap