Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Ashbery, John: De mihez kezd vajon ezzel az olvasó? (But What Is the Reader To Make of This? Magyar nyelven)

Ashbery, John portréja

But What Is the Reader To Make of This? (Angol)

A lake of pain, an absence
Leading to a flowering sea? Give it a quarter-turn
And watch the centuries begin to collapse
Through each other, like floors in a burning building,
Until we get to this afternoon:

Those delicious few words spread around like jam
Don't matter, nor does the shadow.
We have lived blasphemously in history
And nothing has hurt us or can.
But beware of the monstrous tenderness, for out of it
The same blunt archives loom. Facts seize hold of the web
And leave it ash. Still, it is the personal,
Interior life that gives us something to think about.
The rest is only drama.

Meanwhile the combinations of every extendable circumstance
In our lives continue to blow against it like new leaves
At the edge of a forest a battle rages in and out of
For a whole day. It's not the background, we're the background,
On the outside looking out. The surprises history has
For us are nothing compared to the shock we get
From each other, though time still wears
The colors of meanness and melancholy, and the general life
Is still many sizes too big, yet
Has style, woven of things that never happened
With those that did, so that a mood survives
Where life and death never could. Make it sweet again!



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttps://lsoares.blogs.sapo.pt/john-ashbery-but-what-is-the-reader-1767152

De mihez kezd vajon ezzel az olvasó? (Magyar)

Tónyi fájdalom, hiány,
Mi a virágzó tengerhez vezet? Végy negyed fordulatot,
És figyeld, ahogy az évszázadok elkezdenek összerogyni,
Egyik a másikra, mint égő házban az emeletek,
Amíg a mai délutánhoz nem érünk:
 
Azok a finom kis lekvárként szétkent szavak
Nem számítanak, ahogy az árnyék sem.
Istenkáromlókként éltünk a történelemben,
És semmi bántódásunk nem esett, nem eshetett.
De óvakodj az irdatlan nagy gyengédségtől, mert abból ugyanazok a
Tompa archívumok derengenek. A tények megkaparintják a hálót,
És felperzselik. Mégis a személyes,
A benső élet szolgál gondolkodnivalóval.
A többi dráma csupán.
 
Mindeközben életünk összes további körülményének kombinációja
Továbbra is szembefúj velünk, mint az új levelek
Az erdő szélén, csata zajlik ki-be
Egész nap. Ez nem a háttér, mi vagyunk a háttér,
Látszólag figyelünk. A történelem tartogatta meglepetések
Semmik ahhoz a sokkhoz képest, amit
Egymásnak okozunk, de az idő továbbra is
Az aljasság és a melankólia színeit hordja, ám az átlag élet
Így is jó pár számmal nagyobb, bár
Stílusos, soha meg nem történt dolgokat megtörténtekkel
Egybesző, és így a hangulat túlél,
Ha az élet és a halál nem is. Édesítsd meg éltedet!



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásaJelenkor 2017/10. 1091 p.

minimap