Worsening Situation (Angol)
Like a rainstorm, he said, the braided colors Wash over me and are no help. Or like one at a feast who eats not, for he cannot choose From among the smoking dishes. This severed hand Stands for life, and wander as it will, East or west, north or south, it is ever A stranger who walks beside me. O seasons, Booths, chaleur, dark-hatted charlatans On the outskirts of some rural fete, The name you drop and never say is mine, mine! Some day I’ll claim to you how all used up I am because of you but in the meantime the ride Continues. Everyone is along for the ride, It seems. Besides, what else is there? The annual games? True, there are occasions For white uniforms and a special language Kept secret from the others. The limes Are duly sliced. I know all this But can’t seem to keep it from affecting me, Every day, all day. I’ve tried recreation, Reading until late at night, train rides And romance. One day a man called while I was out And left this message: “You got the whole thing wrong From start to finish. Luckily, there’s still time To correct the situation, but you must act fast. See me at your earliest convenience. And please, Tell no one of this. Much besides your life depends on it.” I thought nothing of it at the time. Lately I’ve been looking at old-fashioned plaids, fingering Starched white collars, wondering whether there’s a way To get them really white again. My wife Thinks I’m in Oslo—Oslo, France, that is. |
Romló helyzet (Magyar)
Záporesőként, mondta a férfi, özönölnek rajtam Tova a font színek, s nincs segítség. Vagy mint Aki nem eszik a lakomán, mert nem bír a sok Gőzölgő fogásból választani. Ez a levált kéz Képviseli az életet, és menjek, amerre Akarok, keletnek vagy nyugatnak, északnak vagy Délnek, egyre egy idegen jön mellettem. Ó, évszakok, Bódék, chaleur, fekete kalapos sarlatánok Valami vidéki vándorünnep külszélein, a név, mit Ejtetek és sosem mondtok, az enyéim, enyém! Egy nap felpanaszlom nektek, milyen elnyűtt Vagyok miattatok, de közben a hajszás út Folytatódik. Mintha mindenkit ez a hajszás út Sodorna, igen. Mellesleg, mi más volna még? A játékok, évente? Igaz, vannak alkalmai Fehér egyenruháknak és a többiek elől titkot Tartó különleges nyelvnek. A sávokat Kellőn megvonták. Ismerem mindezt, ám semmi Jele, hogy távol tarhatnám magamtól, ne hasson rám Napra nap, egész nap. Próbáltam erősítőkúrát, Olvastam késő éjjelekig, jöttek vonatutazások És románcok. Egy nap felhívott egy ember, míg távol jártam, S ezt az üzenetet hagyta: "Maga az egészet rosszul Fogta meg, elejétől végig. Szerencsére még mindig van idő, Hogy a helyzeten segítsen, hanem hát gyorsan tegye. Keressen meg engem, mihelyt tud. És, kérem, erről Senkinek egy szót se. Sok múlik ezen, az élete is." Akkor mit se gondoltam az egészről. Később Ódivatú plédeket kezdtem nézegetni, keményített fehér Gallérokat kaparásztam, tűnődve, van-e módja, hogy Úgy igazán kifehérüljenek megint. A feleségem azt Hiszi, Oslóban vagyok - Oslo, Franciaország; ennyi.
Feltöltő | Sebestyén Péter |
Az idézet forrása | http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=17038&na_step=30&t=1001373&na_order= |
|