Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Atwood, Margaret: At the Tourist Centre in Boston

Atwood, Margaret portréja

At the Tourist Centre in Boston (Angol)

There is my country under glass,
a white relief –
map with red dots for the cities,
reduced to the size of a wall

and beside it 10 blownup snapshots
one for each province,
in purple-browns and odd reds,
the green of the trees dulled;
all blues however
of an assertive purity.

Mountains and lakes and more lakes
(though Quebec is a restaurant and Ontario the empty
interior of the parliament buildings),
with nobody climbing the trails and hauling out
the fish and splashing in the water

but arrangements of grinning tourists-
look here, Saskatchewan
is a flat lake, some convenient rocks
where two children pose with a father
and the mother is cooking something
in immaculate slacks by a smokeless fire,
her teeth white as detergent.

Whose dream is this, I would like to know:
is this a manufactured
hallucination, a cynical fiction, a lure
for export only?

I seem to remember people,
at least in the cities, also slush,
machines and assorted garbage. Perhaps
that was my private mirage
which will just evaporate
when I go back. Or the citizens will be gone,
run off to the peculiarly-
green forests
to wait among the brownish mountains
for the platoons of tourists
and plan their old red massacres.

Unsuspecting
window lady, I ask you:

Do you see nothing
watching you from under the water?

Was the sky ever that blue?

Who really lives there?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.andrewschool.ca

A bostoni turistaközpontban (Magyar)

Íme a hazám üveglap mögött,
Kanada mint fehér
terepmodell: piros pontok a városok,
az egész akkora, mint a fal

s mellette tíz felnagyított fényképen
a tíz tartomány,
barnás-lilás s fura vörösben,
a fák zöldje megfakult,
ellenben a kék színek
szinte kiabálják ártatlanságukat.

Hegy és tó és még több tó
(bár Québec étterem és Ontario a parlament
ürességtől kongó termei)
de a hegyeket senki sem mássza meg, nincs
aki kifogná a halat és zavarná a vizet,

csak vigyorgó turistákat látni:
így hát Saskatchewan
sima tó és engedelmes sziklák,
ahol két gyerek beáll a papa mellé,
míg a mama frissen vasalt hosszúnadrágban
szorgoskodik a tűznél, amelyből nem száll fel füst,
foga fehér, mint a mosópor.

Csak azt szeretném tudni, kié ez az agyrém,
s azt is, hogy ezt a koholt
hallucinálást, ezt a cinikus dajkamesét
szigorúan exportra gyártották-e?

Én úgy emlékszem, mintha embereket
is láttam volna legalábbis a városokban,
meg lucskot is, meg gépek és szemét összevisszaságát.
Lehet, hogy egyszemélyes délibáb volt az egész,
amely egyszerűen elpárolog,
mire hazautazom. Honfitársaimnak hűlt helyét találom,
addigra már bevették magukat a különös-
zöld erdőségekbe,
hogy a barnácska hegyek között
bevárják a turisták seregét
és megrendezzék fura-vörös vérfürdőiket.

Te kis gyanútlan mama
ott a kirakatban, mondd meg nekem:

Nem látod, hogy valami
leselkedik rád a tóban?

Volt-e valaha is ilyen kék az ég?

Kik élnek azon a földön?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. G. L.

minimap