Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Atwood, Margaret: Tarisznyarák II (Landcrab II Magyar nyelven)

Atwood, Margaret portréja

Landcrab II (Angol)

The sea sucks at its own

edges, in and out with the moon.

Tattered brown fronds

(shredded nylon stockings,

feathers, the remnants of hands)

wash against my skin.

 

As for the crab, she’s climbed

a tree and sticks herself

to the bark with her adroit

spikes; she jerks

her stalked eyes at me, seeing

 

a meat shadow,

food or a predator.

I smell the pulp

of her body, faint odour

of rotting salt,

as she smells mine,

working those martian palps:

 

seawater in leather.

I’m a category, a noun

in a language not human,

infra-red in moonlight,

a tidal wave in the air.

 

Old fingernail, old mother,

I’m up to scant harm

tonight; though you don’t care,

you’re no-one’s metaphor,

you have your own paths

and rituals, frayed snails

and soaked nuts, waterlogged sacks

to picks over, soggy chips and crusts.

 

The beach is all yours, wordless

and ripe once I’m of fit,

wading towards the moored boats

and blue lights of the dock.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://books.google.hu/books

Tarisznyarák II (Magyar)

Saját vizével öblöget a tenger,

ahogy a hold dagad, fogy.

Fonnyadt barna páfránylevelek

(rongyos nejlonharisnyák,

tollak, kézroncsok)

sodródnak bőrömhöz.

 

A rák meg felmászott

a fára, praktikus tüskéivel

a kéregre rajzszegezte

magát; kocsányon

ülő szemmel mered rám,

 

húsárnyékra,

élelemre, ragadozóra.

Érzem pulpás

testének enyhén

rohadó sóillatát,

az ő űrcsápjai meg

az én szagomon tűnődnek:

 

bőrös tengervíz.

Fogalom vagyok, főnév

egy nem emberi nyelven,

holdfény infravöröse,

hullámsöprés a levegőben.

 

Vén körmöcske, öreganyó,

ma éjjel bírnék ártani;

de téged ez nem érdekel,

senki metaforája,

bejárt utad van, saját rituáléd,

hajléktalan csigát, ázott diót,

vízkóros zsákot, vizenyős

sült krumplit, morzsát szortírozol.

 

Tiéd a part, a szótlan, érett,

amint a vízbe gázolok,

és eltűnök a csónakkikötő,

a dokk kék fényei felé.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.inaplo.hu/nv

minimap