Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Auden, W. H.: Atlantisz (Atlantis Magyar nyelven)

Auden, W. H. portréja

Atlantis (Angol)

Being set on the idea
Of getting to Atlantis,
You have discovered of course
Only the Ship of Fools is
Making the voyage this year,
As gales of abnormal force
Are predicted, and that you
Must therefore be ready to
Behave absurdly enough
To pass for one of The Boys,
At least appearing to love
Hard liquor, horseplay and noise.

Should storms, as may well happen,
Drive you to anchor a week
In some old harbour-city
Of Ionia, then speak
With her witty sholars, men
Who have proved there cannot be
Such a place as Atlantis:
Learn their logic, but notice
How its subtlety betrays
Their enormous simple grief;
Thus they shall teach you the ways
To doubt that you may believe.

If, later, you run aground
Among the headlands of Thrace,
Where with torches all night long
A naked barbaric race
Leaps frenziedly to the sound
Of conch and dissonant gong:
On that stony savage shore
Strip off your clothes and dance, for
Unless you are capable
Of forgetting completely
About Atlantis, you will
Never finish your journey.

Again, should you come to gay
Carthage or Corinth, take part
In their endless gaiety;
And if in some bar a tart,
As she strokes your hair, should say
"This is Atlantis, dearie,"
Listen with attentiveness
To her life-story: unless
You become acquainted now
With each refuge that tries to
Counterfeit Atlantis, how
Will you recognise the true?

Assuming you beach at last
Near Atlantis, and begin
That terrible trek inland
Through squalid woods and frozen
Thundras where all are soon lost;
If, forsaken then, you stand,
Dismissal everywhere,
Stone and now, silence and air,
O remember the great dead
And honour the fate you are,
Travelling and tormented,
Dialectic and bizarre.

Stagger onward rejoicing;
And even then if, perhaps
Having actually got
To the last col, you collapse
With all Atlantis shining
Below you yet you cannot
Descend, you should still be proud
Even to have been allowed
Just to peep at Atlantis
In a poetic vision:
Give thanks and lie down in peace,
Having seen your salvation.

All the little household gods
Have started crying, but say
Good-bye now, and put to sea.
Farewell, my dear, farewell: may
Hermes, master of the roads,
And the four dwarf Kabiri,
Protect and serve you always;
And may the Ancient of Days
Provide for all you must do
His invisible guidance,
Lifting up, dear, upon you
The light of His countenance.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Atlantisz (Magyar)

A gondolatra jutva,
hogy Atlantiszba hajózz át,
rájöttél, persze, hogy idén
csak a Bolondok Hajóját
indítják erre az útra,
mert szokatlanul kemény
viharok várhatók, s hogy neked
ugyancsak a fenegyereket
kell ott játszanod ám, hogy
közülük ne üss ki majd,
legalább színre imádnod
whiskyt, bunyót, ricsajt.

S ha egy hétre is beszorít
a vihar - ilyesmi megeshet -
egy ódon ión kikötő-
városba, keresd meg
a sok bölcs tudóst, akik
állítják, nem hihető,
hogy létezzen Atlantisz:
lesd logikájukat, de azt is,
mit rejt a sok szócsavarás:
szelíd, mély bánatot;
megtanulsz kétkedni, lásd,
s így lesz hited nagyobb.

Ha, később, partra rontsz
trák földnyelvek között,
hol éjente fáklyás,
pőre barbár nép pörög
őrjöngve, kagyló és a gong
szavára járja táncát,
a vad, sziklás partfokon
tépd le ruhád s táncolj vakon,
mert ha meg nem tanultad
elfeledni az egész
Atlantiszt, a nagy útnak
végére sosem érsz.

Víg Korinthosz vagy Karthagó
partjára érve, végy részt
örök vígságaikban;
s ha a bárban becéz és
sugdos egy kis lotyó:
„Drágám, Atlantisz itt van" -
hallgasd figyelmesen
meséit, mert ha nem
ismered meg mind a fészket,
mely Atlantiszt hazudik,
hogy ismered fel végleg
majdan az igazit?

Tegyük fel, partot értél
Atlantisznál, de még jön
a szörnyü vonulás
át láperdőn, fagyon,
tundrán, hol mindenki elhull;
ha, elhagyatva, megállsz,
mindenfele puszta, a tél,
kő, hó, csend, lusta szél –
gondolj sok nagy halottra,
s áldd sorsod, hogy lehetsz
utazva bár s nyomorogva,
díalektikus, érdekes.

Kússz hát tovább ujongva;
s még akkor is, ha éppen
a végső hágóra jutsz
s ott összerogysz, a mélyben
Atlantisz áll, ragyogva,
leszállni mégse tudsz -
légy mégis büszke,
hogy meglett
Atlantíszod a végén
költői látomásnak,
mondj hálát, s pihenj le békén,
hísz üdvösséged láttad.

Kis házi ístened, nézd,
mind sírní kezd, de te csak
búcsúzz, a bárka hí.
Ég áldjon, jóbarát: utak
gazdája, könnyü Hermész
s négy törpe Kabiri
védjen, szolgáljon egyre;
s a Napok nagy Öregje
legyen, bármi találjon,
láthatatlan vezéred,
és emelje, barátom,
arca fényét fölébed!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap