Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Auden, W. H.: Bukolikák 3. Hegyek (Bucolics 3. Mountains Magyar nyelven)

Auden, W. H. portréja

Bucolics 3. Mountains (Angol)

(for Hedwig Petzold)

I know a retired dentist who only paints mountains,
But the Masters seldom care
That much, who sketch them in beyond a holy face
Or a highly dangerous chair;
While a normal eye perceives them as a wall
Between worse and better, like a child, scolded in France,
Who wishes he were crying on the Italian side of the Alps:
Caesar does not rejoice when high ground
Makes a darker map,
Nor does Madam. Why should they? A serious being
Cries out for a gap.

And it is curious how often in steep places
You meet someone short who frowns,
A type you catch beheading daisies with a stick:
Small crooks flourish in big towns,
But perfect monsters - remember Dracula -
Are bred on crags in castles; those unsmiling parties,
Clumping off at dawn in the gear of their mystery
For points up, are a bit alarming;
They have the balance, nerve,
And habit of the Spiritual, but what God
Does their Order serve?

A civil man is a citizen. Am I
To see in the Lake District, then,
Another bourgeois invention like the piano?
Well, I won't. How can I, when
I wish I stood now on a platform at Penrith,
Zurich, or any junction at which you leave the express
For a local that swerves off soon into a cutting? Soon
Tunnels begin, red farms disappear,
Hedges turn to walls,
Cows become sheep, you smell peat or pinewood, you hear
Your first waterfalls.

And what looked like a wall turns out to be a world
With measurements of its own
And a style of gossip. To manage the flesh,
When angles of ice and stone
Stand over her day and night who make it so plain
They detest any kind of growth, does not encourage
Euphemisms for the effort: here wayside crucifixes
Bear witness to a physical outrage,
And serenades too
Stick to bare fact: 'O my girl has a goitre,
I've a hole in my shoe!'

Dour. Still, a line refuge. That boy behind his goats
Has the round skull of a clan
That lied with bronze before a tougher metal.
And that quiet old gentleman
With a cheap room at the Black Eagle used to own
Three papers but is not received in Society now:
These farms can always see a panting government coining;
I'm nordic myself, but even so
I'd much rather stay
Where the nearest person who could have me hung is
Some ridges away.

To be sitting in privacy, like a cat
On the warm roof of a loft,
Where the high-spirited son of some gloomy tarn
Comes sprinting down through a green croft,
Bright with flowers laid out in exquisite splodges
Like a Chinese poem, while, near enough, a real darling
Is cooking a delicious lunch, would keep me happy for
What? Five minutes? For an uncatlike
Creature who has gone wrong,
Five minutes on even the nicest mountain
Is awfully long.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.frcc.co.uk

Bukolikák 3. Hegyek (Magyar)

(Hedwig Petzoldnak)

Ismerek egy nyugalmazott fogászt, ki hegyeket fest csupán.
A Mesterek keze
csak odakente őket egy szent arcra, vagy egy
veszélyes szék fölibe;
józan szem úgy néz rájuk, mint jó, rossz közti falra,
mint gyermek, kit francia földön szidnak,
s kívánja, bár sírhatna inkább az Alpok olasz oldalán;
Caesar nem örvend, ha a térkép
hegytől sötétre vált,
s a Hölgy se. Mért is? hisz ki ad magára,
mélységért kiált.

Furcsa, míly gyakran járnak meredélyen
köpcös szemöldökráncolók,
bár bottal nyakazzák le a százszorszép fejét,
mind lelkes nagyváros-lakók,
ámde igazi szörnyet - gondolj csak Drakulára -
szirt s várkastély nevel. A mosolytalan fickók,
kik hajnalban dübögnek rejtelmes szerelésben
a csúcs felé, kissé ijesztők;
lényükön átdereng
egyensúly, ideg, ész, de milyen Istent
szolgál ez a Rend?

A civil mind állampolgár. Tehát
a Tóvidék is éppen oly
burzsoá találmány, akár a zongora?
Hogy fogadjam el ezt, mikor
lélekben most is Penrith peronján állok,
Zürichnél vagy bárhol, mihelyt expresszről szállva át,
egy bevágásban kanyarog velem a vicinális?
Alagút jön, tűnő piros tanyák,
fal vált sövényt,
tehenet birka, s tőzeg-, fenyőillatban hallom
az első vízesést.

S lám, ami falnak látszott, külön világ belül,
sajátos méretek,
saját pletykák. De a táplálkozás ott,
hol jég és kőangyal mered
fönt éjjel, nappal, jelezve: megvet
minden növekedést, - nem öltözteti fel
az erőt glóriával: ott minden feszület
testi kínról beszél.
A nóta is csupasz
tényekről szól: „Haj, golyvás a rózsám,
cipőtalpam lyukas!"

Kemény, de pompás szállás. Kecskék közt egy fiú
feje épp úgy kerekedik,
mint a törzsé, mely bronzát mentette vas elől.
A csendes ősz urat pedig
a Fekete Sas olcsó szobájában, akit
három ujság uralt, a Társaság ejtette már.
A tanyák úgy vélik, ide a Hatóság zihálva jön.
Bár északi vagyok, hazámul
tetszene íly vidék,
hol az, ki rögtön akasztatna sincs közel,
csak pár csúccsal odébb.

Ülnék félrevonultan, mint a macska,
langyos tető felett,
hol bús tengerszem víg fia a lejtőn,
zöld majorságon át üget,
kínai versként ékes vírágfüzérbe vonva,
míg fogható közel valódí kedves főzné
ízes ebédem. Ez tán boldoggá tenne, de
meddig? Öt percre? Mert egy nem macskaszerű
lénynek, ki már megrontatott,
öt perc a legszebb hegyen is
iszonyu sok.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. A.

minimap