Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Auden, W. H.: Horae Canonicae 1. (Horae Canonicae 1. Magyar nyelven)

Auden, W. H. portréja

Horae Canonicae 1. (Angol)

Prime

Simultaneously, as soundlessly,
Spontaneously, suddenly
As, at the vaunt of the dawn, the kind
Gates of the body fly open
To its world beyond, the gates of the mind,
The horn gate and the ivory gate
Swing to, swing shut, instantaneously
Quell the nocturnal rummage
Of its rebellious fronde, ill-favored,
Ill-natured and second-rate,
Disenfranchised, widowed and orphaned
By an historical mistake:
Recalled from the shades to be a seeing being,
From absence to be on display,
Without a name or history I wake
Between my body and the day.

Holy this moment, wholly in the right,
As, in complete obedience
To the light's laconic outcry, next
As a sheet, near as a wall,
Out there as a mountain's poise of stone,
The world is present, about,
And I know that I am, here, not alone
But with a world and rejoice
Unvexed, for the will has still to claim
This adjacent arm as my own,
The memory to name me, resume
Its routine of praise and blame
And smiling to me is this instant while
Still the day is intact, and I
The Adam sinless in our beginning,
Adam still previous to any act.

I draw breath; this is of course to wish
No matter what, to be wise,
To be different, to die and the cost,
No matter how, is Paradise
Lost of course and myself owing a death:
The eager ridge, the steady sea,
The flat roofs of the fishing village
Still asleep in its bunny,
Though as fresh and sunny still are not friends
But things to hand, this ready flesh
No honest equal, but my accomplice now
My assassin to be, and my name
Stands for my historical share of care
For a lying self-made city,
Afraid of our living task, the dying
Which the coming day will ask.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://vladivostok.com

Horae Canonicae 1. (Magyar)

Prima

Egyidejűleg, oly nesztelen,
önkéntelen és fesztelen,
ahogy hajnaltájban a test
békés kapui feltárulnak
a külvilágnak, a lélek egyenest
becsapja, becsukja faragott
csont és szarudísz kapuját, sebtiben
elnyomva lázadt serege
éji tumultusát, mely kegyvesztett,
komisz és félredobott,
jogfosztott, özvegy, árva lett,
hisz téved a történelem:
az árnyból látó lénnyé visszahíva,
mint ki messziről érkezett,
ébredek, történelmi névtelen,
a testem és a nap között.

Szent ez a pillanat, az szentigaz,
mert talpig engedelmesen
a fény parancsszavának, itt
lepedő- és falközelben,
kint pedig mint hegyek kő-nyugalma
környez most ez a világ,
s tudom, nem vagyok magamra hagyva,
egy világ van velem, s még örömem
felhőtlen, hisz igényt az akarat
nem támaszt itt heverő karomra,
s az emlékezet sem kezdte újra
dicséretemet vagy szidásomat,
mosolyog rám a perc, amíg
a nap vétke mit se nőtt, én magam pedig
Ádám vagyok, a kezdeti makulátlan
Ádám, még bármiféle tett előtt.

Lélegzem; és ez vágyat is jelent,
s bölcsességet, mindegy mire,
különbözést és meghalást, s az ár,
mindegy hogyan, csakis az Elveszett
Paradicsom, s magam, ki egy halállal tartozom:
a mohó dombhát, s a tengeren
innen a lapostetős halászfalu,
mely még a hajlatban pihen,
napos és friss, igen, de nem barát,
ha kéznél is van, éber testem
se tisztes partner, inkább bűntárs,
leendő gyilkosom, nevem révén pedig
osztozom a történelmi gondban
az öntelt, hazug városért,
s bánt élő tennivaló, a halál,
mit e nap vállunkra ró.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaL. K.

minimap