Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Auden, W. H.: Utazás Izlandra (Journey To Iceland Magyar nyelven)

Auden, W. H. portréja

Journey To Iceland (Angol)

Each traveller prays Let me be far from any
physician, every port has its name for the sea,
the citiless, the corroding, the sorrow,
and North means to all Reject.

These plains are for ever where cold creatures are hunted
and on all sides: white wings flicker and flaunt;
under a scolding flagthe lover
of islands may see at last,

in outline, his limited hope, as he nears a glitter
of glacier, sterile immature mountains intense
in the abnormal northern day, and a river's
fan-like polyp of sand.

Here let the citizen, then, find natural marvels,
a horse-shoe ravine, an issue of steam from a cleft
in the rock, and rocks, and waterfalls brushing
the rocks, and among the rock birds;

the student of prose and conduct places to visit,
the site of a church where a bishop was put in a bag,
the bath of a great historian, the fort where
an outlaw dreaded the dark,

remember the doomed man thrown by his horse and crying
Beautiful is the hillside I will not go,
the old woman confessing He that I loved the
best, to him I was worst.

Europe is absent: this is an island and should be
a refuge, where the affections of its dead can be bought
by those whose dreams accuse them of being
spitefully alive, and the pale

from too much passion of kissing feel pure in its deserts.
But is it, can they, as the world is and can lie?
A narrow bridge over a torrent,
a small farn under a crag

are natural Settings for the jealousies of a province:
a weak vow of fidelity is made at a cairn,
within the indigenous figure on horseback
on the bridle-path down by the lake

his blood moves also by furtive and crooked inches,
asks all our questions: Where is the homage? When
shall justice be done? Who is against me?
Why am I always alone?

Out time has no favourite suburb, no local features
are tthose of the young for whom all wish to care;
its promise is only a promise, the fabulous
country impartially far.

Tears fall in all the rivers: again some driver
pulls on his gloves and in a blinding snowstorm starts
upon a fatal journey, again some writer
runs howling to his art.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://www.poeticous.com

Utazás Izlandra (Magyar)

Minden utas rebeg Csak orvossal ne legyen
dolgom, kikötőnként más nevű a tenger,
a Várostalan, a Mállasztó, a Bánat,
s Észak mindnek Elvettetés.

Örök lapályok, hol hideg lényeket űznek
s mindenfelől fehér szárny lebben és leng;
zajos zászló alatt a szigetek
szerelmese láthatja végre

szűk reménye konturját, míg közelg a csillogó
gleccser, észak fonák napfényén a roppant
meddő kamasz hegyek, patak legyező-
szerű föveny-polipja.

Itt leljen hát a polgár természeti csodákat,
patkó-völgyet, sziklahasadékból
lövellő gőzt, sziklát, s sziklát taroló
vízesést s sziklák közt madarakat;

a próza s morál tudósa látnivalókat,
a templom helyét, hol püspököt kötöztek zsákba,
nagy történész fürdőjét, várat, ahol
zsivány sínylett a sötétben,

ne feledje a férfit, akit levetett a ló
és sírt Szép a hegyoldal Nem hagyom el
a vénasszonyt aki gyónt Csak őt szerettem
s hozzá voltam gonosz csak.

Európa nincs itt: ez sziget s legyen menedék,
holtjai szeretetét megvehesse, kinek álma
vádolja őket, hogy dacosan
nagyon is élnek; s aki túl sok

csók tüzétől sápadt, tisztuljon meg síkjain.
De az-e, lehet-e, mint van s lehet a hazug világ?
Keskeny híd a hegyipatakon,
kis tanya szirt tövén,

egy táj féltékenységének jó díszlete:
félszeg hűségfogadás egy cairnnél,
tóparti szűk ösvényen a lovas
bennszülött alakjában a vér

lopakodva s görnyedten araszol,
és velünk kérdi: Hol a hódolás? Mikor
tétetik igazság? Ki van ellenem?
Miért örök magányom?

Korunknak nincs kedvenc külvárosa, nem lokálisak
az agyonpátyolgatott ifjak vonásai;
ígérete ígéret csak, a mesés
föld pártatlanul messze van.

Könny hull minden folyóba: kesztyűt húz újra egy
sofőr és a vakító hóviharban végzetes
útra indul, újra egy író
fut üvöltve művészetéhez.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap