Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Auden, W. H.: Tűnődések egy erdőben (Reflections in a Forest Magyar nyelven)

Auden, W. H. portréja
Garai Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Reflections in a Forest (Angol)

Within a shadowland of trees
Whose lives are so uprightly led
In nude august communities,
To move about seems underbred

And common any taste for words;
When, thoughtlessly, they took to song,
Whatever one may think of birds,
The example that they set was wrong.

In keeping still, in staying slow
For posture and for social ease,
How much these living statues ow
Their scent-and-color languages.

For who can quarrel without terms
For Not or Never, who can raise
Objections when what one affirms
Is necessarily the case?

But trees are trees, an alm or oak
Already both outside and in,
And cannot, therefore, counsel folk
Who have their unity to win.

Turn all tree-signals into speech,
And what comes out is a command:
'Keep running if you want to reach
The point of knowing where you stand.'

A truth at which one should arrive,
Forbids immediate utterance,
And tongues to speak it must contrive
To tell two different lies at once.

My chance of growing would be slim,
Were I with wooden honesty
To show my hand or heart to Him
Who will, if I should lose, be Me.

Our race would not have gotten far,
Had we not learned to bluff it out
And look more certain than we are
Of what our motion is about:

Nor need one be a cop to find
Undressing before others rude:
The most ascetic of our kind
Looks naked in the buff, not nude.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://thelegacyofdodona.blogspot.hu

Tűnődések egy erdőben (Magyar)

Árnyak hona ez, hol a fák
élete oly függőleges,
pucér augusztusi család,
hogy moccannod sem illemes,

se szólnod, egy szót is akár;
ha önfeledten zengenek,
s hinnéd, ilyet csak a madár
tud, de a példád tévedett.

Csöndesen állnak, s a szivós
tartásért, mely könnyed s komoly,
illat-szín-nyelvüknek adós
e rengeteg élő szobor.

Mert ki perelhet szüntelen
Nincsért, Soháért, ki lehet
Vádló, ha állitása nem
más, szükségképpen az eset?

De tölgy, ha szíl, csak a fák a fák,
mind kívül is van és belül,
s tanácsot a népnek nem ád,
mely együtt győz csak emberül.

Fordítsd szóra a fák jelét,
benne íly parancsra találsz:
„Eredj futásnak, hogy elérd
a tudás pontját, ahol állsz."

Rögtönítélettől remélt
igazad nem harmónia,
és a nyelvnek egyszerre két
hazugságot kell szólnia.

Növekvésem esélyei
fa-módra nem túl tisztesek,
kezem, szívem tárom Neki,
ki ha én vesztek, Én leszek.

Fajunk nem vinné sokra, ha
nem tudnánk rég kijátszani
s higgadtabban szemlélni a
mozgást, mi sorsunk szabja ki;

s rendőr se kell, ki ránk mutat,
vetkőzik a szégyentelen;
nincs ennél aszkétikusabb -
nem pucéran, csak meztelen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaG. G.

minimap