Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Auden, W. H.: The Capital

Auden, W. H. portréja

The Capital (Angol)

Quarter of pleasures where the rich are always waiting,
Waiting expensively for miracles to happen,
O little restaurant where the lovers eat each other,
Cafe where exiles have established a malicious village;

You with your charm and your apparatus have abolished
The strictness of winter and spring's compulsion;
Far from your lights the outraged punitive father,
The dullness of mere obedience here is apparent.

Yet with orchestras and glances, O, you betray us
To belief in our infinite powers; and the innocent
Unobservant offender falls in a moment
Victim to his heart's invisible furies.

In unlighted streets you hide away the appalling;
Factories where lives are made for a temporary use
Like collars or chairs, rooms where the lonely are battered
Slowly like pebbles into fortuitous shapes.

But the sky you illumine, your glow is visible far
Into the dark countryside, the enormous, the frozen,
Where, hinting at the forbidden like a wicked uncle,
Night after night to the farmer's children you beckon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://genius.com

A főváros (Magyar)

Gyönyörnegyed, ahol a gazdagok várakoznak,
várják költségesen a történhető csodákat,
félhomályos vendégtó, szeretők eszik benne egymást,
kávéház, száműzöttek fullánkos pletykafészke:

bájad es berendezésed hatályon kívül helyezi
a tél szigorát és a tavasz kényszerűségét;
a sértett, büntető apa távol fényeidtől,
a vak engedelmesség unalma itt nyilvánvaló.

Zenével, csillogással így mihamar lépre csalsz,
hogy erőinket higgyük határtalannak; és a jámbor,
szórakozott bűnös egy szempillantás alatt
áldozatul esik szíve láthatatlan fúriáinak.

Kivilágítatlan utcákban elrejted a visszataszítót;
gyárakban életek készülnek időleges használatra,
mint gallérok vagy székek; termek mélyén a magányost,
mint a kavicsokat, véletlen formákba préselik.

De az ég, mit fénybe vonsz, izzásod messzire elvilágít
az irdatlan és dermedt vidék sötétségébe,
és mint egy huncut nagybácsi, aki célozgat a tiltott gyümölcsre,
csalogatod a éjről éjre földművesek gyerekeit.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. Sz.

minimap