Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Auden, W. H.: Victor (Victor Magyar nyelven)

Auden, W. H. portréja

Victor (Angol)

Victor was a little baby,
Into this world he came;
His father took him on his knee and said:
'Don't dishonour the family name.'

Victor looked up at his father
Looked up with big round eyes:
His father said; 'Victor, my only son,
Don't you ever ever tell lies.'

Victor and his father went riding
Out in a little dog-cart;
His father took a Bible from his pocket and read;
'Blessed are the pure in heart.'

It was a frosty December
It wasn't the season for fruits;
His father fell dead of heart disease
While lacing up his boots.

It was a frosty December
When into his grave he sank;
His uncle found Victor a post as cashier
In the Midland Countries Bank.

It was a frosty December
Victor was only eighteen,
But his figures were neat and his margins were straight
And his cuffs were always clean.

He took a room at the Peveril,
A respectable boarding-house;
And Time watched Victor day after day
As a cat will watch a mouse.

The clerks slapped Victor on the shoulder;
'Have you ever had woman?' they said,
'Come down town with us on Saturday night.'
Victor smiled and shook his head.

The manager sat in his office,
Smoked a Corona cigar;
Said: 'Victor's a decent fellow but
He's too mousy to go far'.

Victor went up to his bedroom,
Set the alarum bell;
Climbed into bed, took his Bible and read
Of what happened to Jezebel.

It was the First of April,
Anna to the Peveril came;
Her eyes, her lips, her breasts, her hips
And her smile set men aflame.

She looked as pure as a schoolgirl
On her First Communion day,
Both her kisses were like the best champagne
When she gave herself away.

It was the Second of April,
She was wearing a coat of fur;
Victor met her upon the stairs
And he fell in love with her.

The first time he made his proposal,
She laughed, said 'I'll never wed';
The second time there was a pause,
Then she smiled and shook her head.

Anna looked into her mirror,
Pouted and gave a frown;
Said: 'Victor's as dull as a wet afternoon
But I've got to settle down.'

The third time he made his proposal,
As they walked by the Reservoir,
She gave him a kiss like a blow on the head,
Said: 'You are my heart's desire.'

They were married early in August,
She said: 'Kiss me, you funny boy';
Victor took her in his arms and said:
'O my Helen of Troy.'

It was the middle of September,
Victor came to the office one day;
He was wearing a flower in his buttonhole,
He was late but he was gay.

The clerks were talking of Anna,
The door was just ajar,
One said: 'Poor old Victor, but where ignorance
Is bliss, etcetera.'

Victor stood still as a statue,
The door was just ajar;
One said: 'God, what fun I had with her
In that Baby Austin car.'

Victor walked out into the High Street.
He walked to the edge of town;
He came to the allotments and the rubbish heaps
And his tears came tumbling down.

Victor looked up at the sunset
As he stood there all alone;
Cried; 'Are you in Heaven, Father? '
But the sky said 'Address not known'.

Victor looked up at the mountains,
The mountains all covered with snow;
Cried: 'Are you pleased with me, Father?'
And the answer came back, 'No.'

Victor came to the forest,
Cried: 'Father, will she ever be true?'
And the oaks and the beeches shook their heads
And they answered: 'Not to you.'

Victor came to the meadow
Where the wind went sweeping by;
Cried: 'O, Father, I love her so',
But the wind said: 'She must die.'

Victor came to the river
Running so deep and so still;
Crying: 'O Father, what shall I do?'
And the river answered: 'Kill.'

Anna was sitting at table,
Drawing cards from a pack;
Anna was sitting at table
Waiting for her husband to come back.

It wasn't the Jack of Diamonds
Not the joker she drew first;
It wasn't the King or Queen of Hearts
But the Ace of Spades reversed.

Victor stood in the doorway,
He didn't utter a word;
She said: 'What's the matter, darling?'
He behaved as if he hadn't heard.

There was a voice in his left ear,
There was a voice in his right,
There was a voice at the base of his skull
Saying: 'She must die tonight.'

Victor picked up a carving-knife,
His features were set and drawn,
Said: 'Anna, it would have been better for you
If you had not been born.'

Anna jumped up from the table,
Anna started to scream,
But Victor came slowly after her
Like a horror in a dream.

She dodged behind the sofa,
She tore down a curtain rod,
But Victor came slowly after her:
Said; 'Prepare to meet thy God.'

She managed to wrench the door open,
She ran and she didn't stop.
But Victor followed her up the stairs
And he caught her at the top.

He stood there above the body,
He stood there holding the knife;
And the blood ran down the stairs and sang:
'I'm the Resurrection and the Life.'

They tapped Victor on the shoulder,
They took him away in a van;
He sat as quite as a lump of moss
Saying: 'I am the Son of Man.'

Victor sat in a corner
Making a woman of clay,
Saying: 'I am Alpha and Omega, I shall come
To judge the earth some day.'



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://chelm.freeyellow.com

Victor (Magyar)

Victor, a csöppnyi lurkó,
egy szép napon világra lett;
s az apja a térdére vette őt:
„Családod csúffá ne tedd."

Victor csak nézte az apját,
két nagy szeme ámuló;
s az apja szólt: „Victor, kisfiam,
te ne hazudj senkinek, jó?"

Victor az apjával egyszer
egy kicsike kocsiba ült;
s az apjánál Biblia: ,Boldogok,
kiknek tiszta a szivük."

Tél volt, fagyos december,
nem gyümölcsérlelő;
s az apja a szívével összerogy,
lábán cúgos cipő.

Tél volt, fagyos december,
mikor elnyelte őt a hant;
Victort meg egy nagybácsi révén
a Midland Vidéki Bank.

Tél volt, fagyos december,
csak tizennyolc éves ő,
de főkönyve tiszta, és rendben a kassza,
és fehér a kézelő.

Szolid penzió volt a Peveril,
ahol Victor szobát keres;
s az Idő csak leste, leste őt,
ahogy macska az egérre les.

A fiúk a vállára vertek:
„Voltál nővel? - kérdezte mind. -
Gyere mulatni szombaton éjszaka!"
Victor mosolyog és nemet int.

A vezér előtt a bankban
egy Corona szivar-csutak:
„Victor jó fiú, de ahhoz
riadt kis egérke csak."

Victor fölment a hálószobába,
másnap óracsöngésre kelt;
s most az ágyába vitte a Bibliát,
s olvasta Jezabelt.

Április elsején történt:
Anna a Peverilbe jő;
a szeme, a szája, a melle, a lába,
a mosolya férfiölő.

Külsőre éppolyan szűz volt,
mint az első áldozók,
de kislány-magát úgy nyújtotta át:
ajkán pezsgő volt a csók.

Április második napján
Anna bundában lépegetett;
Victor a lépcsőn meglátta őt,
és beleszeretett.

Mikor először nőül kérte,
Anna kacagott: „Férjhez? Sosem."
Mikor másodszor kérte, hallgatott,
aztán mosolygott, s azt mondta: „Nem."

Anna leült a tükör elébe,
fintort vágott és bámult merőn:
„Victor buta, mint egy esős délután,
de nekem nincs jövőm."

Mikor harmadszor nőül kérte
a szennyvízcsatorna mögött,
Anna csókja úgy csattant, mint egy pofon:
„Nincs vágyam semmi több."

Kora augusztus, esküvő múltán
Anna így szólt: „Csókolj meg, csacsi."
Victor válaszul átölelte:
„Ó, Helénám, trójai."

Szeptember közepén történt:
Victor munkába zarándokolt;
gomblyukán virág, már későre járt,
de Victornak jókedve volt.

A fiúk épp Annát beszélték,
az ajtó nyitva maradt:
„Szegény Victor nem tud semmiről,
de így persze boldogabb."

Victor csak állt, mint egy kőszent,
az ajtó nyitva maradt:
„A kis Austinban abból a nőből
jutott nekem is egy adag."

Victort felszívta a High Street
s a város szélén a csönd,
a munkástelek és a szeméttelep,
s a szeméből ömlött a könny.

Victor az alkonyba nézett,
oly egyedül, mint soha még;
„Apám - sírt - ott vagy, a mennyben?"
„Inconnu" - mondta az ég.

Victor a hegyekre nézett,
csak hó volt fönn a hegyen;
„Apám - sírt -, ezt akartad?"
S a hegy azt mondta: „Nem."

Victor az erdőhöz ért el,
„Apám - sírt -, lesz hű hitvesem?"
S fejét rázta mind a tölgy és a bükk,
s a válasz az volt: „Sosem."

Victor a mezőhöz ért el,
ahol füvet kaszál a szél;
„Apám sírt - szeretem " - s jött a szó:
„Már nem sokáig él."

Victor a folyóhoz ért el,
állt a mély, sűrű víz előtt,
„Apám sírt -, mondd, mit csináljak" -
s a víz szólt: „Öld meg őt."

Anna az asztalnál ült, és
kirakós kártyát vetett,
Anna az asztalnál ült, hogy
a férjét így várja meg.

Az első lap nem volt a dzsóker,
és nem volt a káró bubi,
és nem volt a kőr dáma, kőr király:
a pikk ászt húzta ki.

Victor az ajtóban állt meg,
csak állt, és semmit se szólt,
Anna ránéz: „Mi a baj, édes?",
de Victor nem válaszolt.

A bal füle hangot hallott,
és jobbról zúgott a jel,
s a tarkója legmélyén zúg a hang:
„E nőnek ma halnia kell."

Victor megfogta a kését,
arca árkolt és merev:
„Anna, jobb volna neked, ha sohasem
születtél volna meg."

Anna fölkelt az asztal mellől,
Anna fölugrik és sikolt,
de Victor jött lassan feléje,
mint álombeli holt.

Anna a dívány mögé mászik,
lerántja a függönyrudat,
de Victor jött lassan feléje,
és igy szólt: „Kérd az Urat."

Anna föltépi az ajtót,
és rohant és meg sem állt.
De Victor utánament a lépcsőn,
s a tetőn rátalált.

Ott állt a holttest mellett,
csak állt a késsel ott;
s dalolt a vér: „A feltámadás
s az élet én vagyok."

A fiúk a vállához értek,
bevitték egy zárt kocsiba,
s ő moha-szelíd volt: „Én vagyok
az Embernek Fia"

S mig a sarokban agyagból asszonyt
formált ki szeliden:
„Én vagyok az Alfa s az Omega - szólt -,
eljövök s ítélkezem."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaG. Á.

minimap