Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Baraka, Amiri (LeRoi Jones): Előszó egy húsz kötetes búcsúlevélhez (Preface to a Twenty Volume Suicide Note Magyar nyelven)

Baraka, Amiri (LeRoi Jones) portréja
N. Ullrich Katalin portréja

Vissza a fordító lapjára

Preface to a Twenty Volume Suicide Note (Angol)

Lately, I've become accustomed to the way
The ground opens up and envelopes me
Each time I go out to walk the dog.
Or the broad edged silly music the wind
Makes when I run for a bus...

Things have come to that.

And now, each night I count the stars.
And each night I get the same number.       
And when they will not come to be counted,
I count the holes they leave.

Nobody sings anymore.

And then last night I tiptoed up
To my daughter's room and heard her
Talking to someone, and when I opened
The door, there was no one there...
Only she on her knees, peeking into

Her own clasped hands.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.english.illinois.edu

Előszó egy húsz kötetes búcsúlevélhez (Magyar)

Mostanában megszoktam, hogy az úton
a föld megnyílik alattam és magába rejt
valahányszor kutyát sétáltatok.
Vagy az éles szél süvítő buta zenéjét
mikor a busz után futok…

Itt tartanak a dolgok.

És most, minden este csillagokat számolok.
És minden este ugyanannyira jutok.             
És ha nincsenek, s megszámolhatatlanok,
a helyükön lévő lyukkal számolni tudok.

Senki sem énekel többé.

És akkor tegnap éjjel felosontam
kislányom ajtajához és hallottam
hogy beszél valakivel, benyitottam
és senkit nem volt ott.
Csak ő, s térdenállva fürkészte

összekulcsolt kis kezét.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaN. U. K. & P. T.

minimap