Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Barker, George: Allegory of the Adolescent and the Adult

Barker, George portréja

Allegory of the Adolescent and the Adult (Angol)

It was when weather was Arabian I went 

Over the downs to Alton where winds were wounded

With flowers and swathed me with aroma, I walked 

Like Saint Christopher Columbus through a sea's welter 

Of gaudy ways looking for a wonder.

 

Who was I, who knows, no one when I started, 

No more than the youth who takes longish strides, 

Gay with a girl and obstreperous with strangers, 

Fond of some songs, not unusually stupid, 

I ascend hills anticipating the strange.

 

Looking for a wonder I went on a Monday, 

Meandering over the Alton down and moor; 

When was it I went, an hour a year or more, 

That Monday back, I cannot remember. 

I only remember I went in a gay mood.

 

Hollyhock here and rock and rose there were, 

I wound among them knowing they were no wonder; 

And the bird with a worm and the fox in a wood 

Went flying and flurrying in front, but I was

Wanting a worse wonder, a rarer one.

 

So I went on expecting miraculous catastrophe. 

What is it, I whispered, shall I capture a creature 

A woman for a wife, or find myself a king, 

Sleep and awake to find Sleep is my kingdom? 

How shall I know my marvel when it comes?

 

Then after long striding and striving I was where 

I had so long longed to be, in the world's wind, 

At the hill's top, with no more ground to wander 

Excepting downward, and I had found no wonder. 

Found only the sorrow that I had missed my marvel.

 

Then I remembered, was it the bird or worm,

The hollyhock, the flower or the strong rock, 

Was it the mere dream of the man and woman

Made me a marvel? It was not. It was 

When on the hilltop I stood in the world's wind.

 

The world is my wonder, where the wind

Wanders like wind, and where the rock is

Rock. And man and woman flesh on a dream. 

I look from my hill with the woods behind, 

And Time, a sea's chaos, below.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://valerie6.myweb.uga.edu/poetry

A kamasz és a felnőtt allegóriája (Magyar)

 

 

Mesés, csodás idő volt épp: a dombon át

Altonba mentem el - virággal illatos

szelek szaga burkolt, sétálgattam, miként szent

Kolumbusz Kristóf a tenger hullámain,

nagy ünnepélyesen, csodára éhesen.

 

Ki tudja, ki voltam, nem ismert senki sem:

egy ifjú csak, ki hosszú kóborlásra indul,

lányokkal boldog, idegenekkel duhaj -

néhány dalt szeret; nem butább az átlagosnál -

mentem le a dombról s éreztem, hogy varázs jön.

 

Csodára éhesen egy hétfő reggelen

altoni dombokon, lápok közt kódorogtam,

mikor volt ez: ma, vagy egy éve már, öt éve:

e régi hétfő már sehogy nem jut eszembe.

Csak azt tudom: kisérte lépteim vidámság!

 

Mályvák és sziklák itt és rőt rózsák amott,

lejtettem köztük és tudtam, hogy nem csodák:

vak hernyóval a csíz és egy róka az erdőn

szállt, rohant idegesen előlem, de én

gonoszabb és ritkább, ritkább csodára vágytam.

 

 

Csak mentem így, mesés katasztrófákra lesve,

ugyan mi lesz, mi? - suttogtam - elrabolok majd

egy asszonyt feleségül, vagy király leszek tán,

alszom és megtudom: birodalmam az Álom?

Honnan ismerem meg csodám, ha végül eljön?

 

Aztán hosszú vándorlás, küzdelem, s ott voltam,

hová annyit vágytam: a világ vad szelében,

a dombtetőn és nem volt, nem volt másfelé

út, csak a völgy iránt - s csodát itt sem találtam,

csak bánatot, hogy nem találtam meg csodámat.

 

És kutatni kezdtem, a csíz volt-e, a hernyó,

a mályva volt-e, a virág, a sziklabérc,

vagy tán az álmom: férfiakról, asszonyokról -

melyik volt közülük csodám? Az volt, mikor

a dombtetőn álltam a világ vad szelében.

 

A világ a csodám - ahol a szél: miként

a szél úgy fú és vándorol; ahol a szikla

szikla. És hússá vált álom a férfi, asszony.

A dombomról lenézek: és erdők mögöttem.

És az Idő: tengerek káosza - alattam.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu/08300/08367/08367.htm#182

minimap