Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Barlow, Joel: Tanács egy oroszországi hollónak (Advice To A Raven In Russia Magyar nyelven)

Barlow, Joel portréja

Advice To A Raven In Russia (Angol)

Black fool, why winter here? These frozen skies,
Worn by your wings and deafen'd by your cries,
Should warn you hence, where milder suns invite,
And day alternates with his mother night.
You fear perhaps your food will fail you there,
Your human carnage, that delicious fare
That lured you hither, following still your friend
The great Napoleon to the world's bleak end.
You fear, because the southern climes pour'd forth
Their clustering nations to infest the north,
Barvarians, Austrians, those who Drink the Po
And those who skirt the Tuscan seas below,
With all Germania, Neustria, Belgia, Gaul,
Doom'd here to wade thro slaughter to their fall,
You fear he left behind no wars, to feed
His feather'd canibals and nurse the breed.
Fear not, my screamer, call your greedy train,
Sweep over Europe, hurry back to Spain,

You'll find his legions there; the valliant crew
Please best their master when they toil for you.
Abundant there they spread the country o'er
And taint the breeze with every nation's gore,
Iberian, Lussian, British widely strown,
But still more wide and copious flows their own.
Go where you will; Calabria, Malta, Greece,
Egypt and Syria still his fame increase,
Domingo's fatten'd isle and India's plains
Glow deep with purple drawn from Gallic veins.
No Raven's wing can stretch the flight so far
As the torn bandrols of Napoleon's war.
Choose then your climate, fix your best abode,
He'll make you deserts and he'll bring you blood.
How could you fear a dearth? have not mankind,
Tho slain by millions, millions left behind?
Has not CONSCRIPTION still the power to weild
Her annual faulchion o'er the human field?
A faithful harvester! or if a man
Escape that gleaner, shall he scape the BAN?

The triple BAN, that like the hound of hell
Gripes with three joles, to hold his victim well.
Fear nothing then, hatch fast your ravenous brood,
Teach them to cry to Bonaparte for food;
They'll be like you, of all his suppliant train,
The only class that never cries in vain.
For see what mutual benefits you lend!
(The surest way to fix the mutual friend)
While on his slaughter'd troops your tribes are fed,
You cleanse his camp and carry off his dead.
Imperial Scavenger! but now you know
Your work is vain amid these hills of snow.
His tentless troops are marbled thro with frost
And change to crystal when the breath is lost.
Mere trunks of ice, tho limb'd like human frames
And lately warm'd with life's endearing flames,
They cannot taint the air, the world impest,
Nor can you tear one fiber from their breast.
No! from their visual sockets, as they lie,
With beak and claws you cannot pluck an eye.
The frozen orb, preserving still its form,
Defies your talons as it braves the storm,
But stands and stares to God, as if to know
In what curst hands he leaves his world below.

Fly then, or starve; tho all the dreadful road
From Minsk to Moskow with their bodies strow'd
May count some Myriads, yet they can't suffice
To feed you more beneath these dreary skies.
Go back, and winter in the wilds of Spain;
Feast there awhile, and in the next campaign
Rejoin your master; for you'll find him then,
With his new million of the race of men,
Clothed in his thunders, all his flags unfurl'd,
Raging and storming o'er the prostrate world.
War after war his hungry soul requires,
State after State shall sink beneath his fires,
Yet other Spains in victim smoke shall rise
And other Moskows suffocate the skies,
Each land lie reeking with its people's slain
And not a stream run bloodless to the main.
Till men resume their souls, and dare to shed
Earth's total vengeance on the monster's head,
Hurl from his blood-built throne this king of woes,
Dash him to dust, and let the world repose.

 

December 1812.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://allpoetry.com

Tanács egy oroszországi hollónak (Magyar)

Bolond, mért itt telelsz? Fagyott az ég,
mit szárnyad mar, s lármád süketre tép!
Riadj oda, hol lágy fény hívogat,
és nappalok váltják éj-anyjukat.
Tán attól félsz, hogy ott majd nem leled
ember-koncos, ízletes étkedet,
mely e sivár világvégére vont,
komád követvén, nagy Napóleont?
Félsz, mert dél-égövekről ide föl
észak-rontó nemzetek raja tör,
osztrák, bajor és mind, aki a Po
vizét issza s a toszkán partlakó,
Germánhon, Belgium és Gallia
dúl-foszt-öl, míg itt kell pusztulnia…
Félsz, hogy ott lenn nincs háború, amely
tollas kannibált költ, táplál s nevel?
Ne félj, rikoltó! Európa fölött
ha falánkságod Spanyolhonba lök,

egy hadra lelsz ott is - derék sereg:
vezére víg, ha pusztulnak neked.
Nyüzsgőn szóródnak vidékszerte szét,
s népek vérével fertőzik szelét;
mindenütt ibér, lúz, brit öldököl,
de önvérük még dúsabban ömöl.
Szírföld, Hellász, Málta... menj százfele:
nő Egyiptom s Olaszhon hírneve;
zsiros Domingón s az indus mezőn
gall ér bíbor vére izzik merőn.
Nincs hollószárny, mely oly messze röpít,
mint Napóleon tépett zászlait.
Válassz új fészket s más éghajlatot,
pusztát tarol neked, s majd, vért ad-ott!
Mért félsz ínségtől? Milliónyi szám
nincs leölt emberfia lábnyomán?
Hát a bősz sorozás: nem szabdos a
férfi-mezőknek éves pallosa?
Pontos aratás! Tallóját aki
ki is kerüli, el nem kerüli:

Hármas kiközösítés fogja le
mint hármas állkapcsú pokol-ebe!
Hát mit se félj, költsd ki falánk fiad:
dögért Bonapartéhoz ríjanak!
Rád formáznak: talpnyalói közül
csak fajtád nemhiába nyöszörül!
Nézd kölcsönös jótéteményteket
(cimboraságtok bizton őrzi meg):
míg törzsed táplálja mészár-hada,
te tábort tisztítsz; s holtat hordsz tova.
Császári útkotró! Itt mit se érsz,
tudd meg, itt hóval lepett mind a bérc!
Sátor nincs, márvánnyá dermed a had,
s kristály lesz, ha lehelete apad.
Puszta jégtörzs mind, ember-alkatú,
rá élet nyájas lángja sose fú:
nem fertőz, lég, s nem rothaszt el, világ!
Te se vájhatod ki mellük husát!
Nem! Szemgödrükből, ahogy fekszenek,
csőröd, karmod nem szakít ki szemet.
A fagyott szemgömb még formás golyó,
nem vési karmod, sem orkánnyi hó,
néz, néz, mered, faggatja az Urat:
e világ mily átkos kézben marad?!

Szállj hát vagy vessz éhen: e szörnyü út
- Minszktől Moszkváig hullák sora fut,
miriádnyi - sem elég, hogy legyen
mit falnod e kietlen tereken!
Vissza! Spanyolhon erdeibe bújj,
lakmározz, s ha majd hadjárat kel, új,
kövesd vezéred: újra leled őt,
új embermilliókkal törtetőt;
mennydörgőn hordja összes zászlait;
romvilágon őrjöng, tombol, sivít.
Mohó szív, harcot harcra követel,
tüzén ország országra hamvad el,
de áldozatfüst támaszt fel  spanyolt,
s más Moszkvák lángja eget fojtva fojt;
minden legyilkolt nép bűzben rohad,
tengerbe vért ömleszt minden patak;
hős szívvel mind a világ, mind a nép
bosszút áll, és e szörny fejére lép;
e vész-király porrá omol ledőlt
vér-trónjáról, és megpihen a föld.

 

1812. december



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaM. Z.

minimap