Blackburn, Thomas: Hospital for Defectives

By your unnumbered charities
A miracle disclose,
Lord of the Images, whose love,
The eyelid and the rose
Takes for a language, and today
Tell to me what is said
By these men in a turnip field
And their unleavened bread.

For all things seem to figure out
The stirrings of your heart,
And two men pick the turnips up
And two men pull the cart;
And yet between the four of them
No word is ever said
Because the yeast was not put in
Which makes the human bread.
But three men stare on vacancy
And one man strokes his knees;
What is the meaning to be found
In such dark vowels as these?

Lord of the Images, whose love
The eyelid and the rose
Takes for a metaphor, today,
Beneath the warder’s blows
The unleavened man did not cry out
Or turn his face away;
Through such men in a turnip field
What is it that you say?

Végtelen irgalmadban
mutass csodát,
Képek Ura, kinek szerelme
a szempillát s a rózsát
választja nyelvéül, s ma
fedd föl nékem, hogy mit jelentenek
ezek az emberek a répaföldön
és kovásztalan kenyerük.

Mert szíved moccanásait
látszik tükrözni minden,
s lám, ketten fölszedegetik a répát,
ketten pedig húzzák a kordét;
és négyük között mégsem
hangzik el soha egy szó,
mert hiányzik belőlük a kovász,
melytől az emberi kenyér dagad.
De hárman az üres légbe merednek,
a negyedik meg térdét dörgöli;
mily értelmet találjak
ilyen sötét hangzókban?

Képek Ura, kinek szerelme
a szempillát s a rózsát
választja metaforául, ma
az őr ütései alatt
a kovásztalan ember föl se jajdult,
s arcát se fordította el;
ezek az emberek a répaföldön,
mondd, mit jelentenek?