Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Blake, William: Meglelt kislány (The Little Girl Found Magyar nyelven)

Blake, William portréja

The Little Girl Found (Angol)

All the night in woe
Lyca's parents go
Over valleys deep,
While the deserts weep.
 
Tired and woe-begone,
Hoarse with making moan,
Arm in arm, seven days
They traced the desert ways.
 
Seven nights they sleep
Among shadows deep,
And dream they see their child
Starved in desert wild.
 
Pale through pathless ways
The fancied image strays,
Famished, weeping, weak,
With hollow piteous shriek.
 
Rising from unrest,
The trembling woman pressed
With feet of weary woe;
She could no further go.
 
In his arms he bore
Her, armed with sorrow sore;
Till before their way
A couching lion lay.
 
Turning back was vain:
Soon his heavy mane
Bore them to the ground,
Then he stalked around,
 
Smelling to his prey;
But their fears allay
When he licks their hands,
And silent by them stands.
 
They look upon his eyes,
Filled with deep surprise;
And wondering behold
A spirit armed in gold.
 
On his head a crown,
On his shoulders down
Flowed his golden hair.
Gone was all their care.
 
'Follow me,' he said;
'Weep not for the maid;
In my palace deep,
Lyca lies asleep.'
 
Then they followed
Where the vision led,
And saw their sleeping child
Among tigers wild.
 
To this day they dwell
In a lonely dell,
Nor fear the wolvish howl
Nor the lion's growl.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryloverspage.com

Meglelt kislány (Magyar)

Lucát anyja, apja
Búsan kutatja
Míg föveny könnye hull,
Mély völgyeken túl.

Fáradt hüppögéssel,
Rekedt nyögéssel,
Hét nap kéz a kézben
Út fövenyében.

Hét éjen át alva
Mély árnyba csalva,
Álmukba Luca lép,
Éhség tépi szét.

Megtévedt képzelt kép,
Kusza útra lép,
Éhen, sírva gyengül,
Szívtépőn zendül.

Iszonyból ébredő,
Fojtón reszkető
Asszony lába véres,
Járni sem képes.

Férj karjába vette
Búval vértezve,
Mígnem útjuk előtt
Egy Leó ledőlt.

Vissza meddőn fordult,
Hisz meg sem mozdult,
Mert egy súlyos sörény
Nyomasztó fölény.

Elillant félelme
Prédát érezve;
Némán állt meg velük,
Megnyalta kezük.

Szemén kémlelődve
Jól meglepődve;
Aranyvértű lelket,
Tisztán megleltek.

Fején egy korona,
Arany hajzata
Vállán terült széjjel,
Bajuk szállt széllel.

„Kövessetek”, így ni
Lányért kár sírni.
„Palotám rejtekén
Luca szendergél.”

És légvárnak nyomát
Követték csodák,
Vad tigrisek mellett
Lányuk szendergett.

Máig is élnek lenn
Árva mélyeken,
Vad sörényt fényezők,
Mégsem félnek ők.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásatranslator

minimap