Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Bottomley, Gordon: Atlantisz (Atlantis Magyar nyelven)

Bottomley, Gordon portréja

Atlantis (Angol)

What poets sang in Atlantis? Who can tell

The epics of Atlantis or their names?

The sea hath its own murmurs, and sounds not

The secrets of its silences beneath,

And knows not any cadences enfolded

When the last bubbles of Atlantis broke

Among the quieting of its heaving floor.

 

O, years and tides and leagues and all their billows

Can alter not man's knowledge of men's hearts -

While trees and rocks and clouds include our being

We know the epics of Atlantis still:

A hero gave himself to lesser men,

Who first misunderstood and murdered him,

And then misunderstood and worshipped him;

A woman was lovely and men fought for her,

Towns burnt for her, and men put men in bondage,

But she put lengthier bondage on them all;

A wanderer toiled among all the isles

That fleck this turning star of shifting sea,

Or lonely purgatories of the mind,

In longing for his home or his lost love.

 

Poetry is founded on the hearts of men:

Though in Nirvana or the Heavenly courts

The principle of beauty shall persist,

Its body of poetry, as the body of man,

Is but a terrene form, a terrene use,

That swifter being will not loiter with;

And, when mankind is dead and the world cold,

Poetry's immortality will pass.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.your-literature.com

Atlantisz (Magyar)

Kik voltak Atlantisz költői? Ki

ismeri hőseiket? Mormog a

tenger, de csak magának, mélye nem

fecsegi ki csöndjének titkait,

s nem tudja, mily ütem zárult, mikor

Atlantisz végső buborékait

felvetette a megnyugvó talaj.

 

Óh, év és özön s mérföld és szökőár

nem változtat a szív ismeretén. —

Míg szirt, fa s felhő keretezi létünk,

ismerjük Atlantisz eposzait:

egy hős szolgált nála kisebbeket,

azok félreértették és megölték

s megint félreértették és imádták;

egy nő szép volt s férfiak küzdtek érte,

városok égtek érte, s férfi férfit

füzött rabszijjra, s ő mindnyájukat;

utas hányódott szigetek között,

változó tenger vándor csillaga,

vagy lelke purgatóriumaiban,

s hazavágyott vesztett szerelmeséhez.

 

A Költészet az emberszív maga:

Nirvanában, vagy Égi Udvarokban

a Szépség mindig legfőbb úr marad,

dal-teste, akár az emberi test,

földi jelenség, földi forma csak:

illan belőle a tündéri lény;

s ha nem lesz ember s kihül a világ,

megszűnik a Vers örökélete.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap