Breton, Nicholas: Szerelmes bölcsesség (His wisdom Magyar nyelven)

I would thou wert not fair, or I were wise;

I would thou hadst no face, or I no eyes;

I would thou wert not wise, or I not fond;

Or thou not free, or I not so in bond.

But thou art fair, and I can not be wise;

Thy sun-like face hath blinded both mine eyes;

Thou canst not but be wise, nor I but fond;

Nor thou but free, nor I but still in bond.

Yet am I wise to think that thou art fair;

Mine eyes their pureness in thy face repair;

Nor am I fond, that do thy wisdom see;

Nor yet in bond, because that thou art free.

Then in thy beauty only make me wise;

And in thy face the Graces guide mine eyes;

And in thy wisdom only see me fond;

And in thy freedom keep me still in bond.

So shah thou still be fair, and I be wise;

Thy face shine still upon my cleared eyes;

Thy wisdom only see how I am fond;

Thy freedom only keep me still in bond.

So would I thou wert fair, and I were wise;

So would thou hadst thy face, and I mine eyes;

So would I thou wert wise, and I were fond,

And thou wert free and I were still in bond.

Volnál rút, vagy ne volnék esztelen,

ne volna orcád, vagy nekem szemem,

volnál te balga, vagy én józanabb,

ne volnék rab, vagy te ne ily szabad.

De sajna, szép vagy, én meg esztelen,

orcád fényétől elvakul szemem.

Nem lehetsz balga, s én se józanabb,

csak rab lehetek én, s te csak szabad.

Oly szépnek látlak - hogy volnék okos?

Szememre üdvöt orcád harmatoz.

S hogy balga - látván okosságodat?

S mert szabad vagy - nem vagyok én se rab.

Okossá hát a szépséged tegyen,

a Gráciák igézzék rád szemem.

Okos vagy - nézz balgaságomra hát!

Szabad vagy - hát csak tarts rabul tovább!

Maradj te szép csak, én meg esztelen,

tisztuljon orcád fényén csak szemem,

okosságodban lásd, ilyen vagyok,

szabadságodban csak legyek rabod.

Légy hát te szép, és én okos - legyen

orcád neked, s legyen nékem szemem,

légy hát okos te, s én se józanabb,

légy hát szabad te, s én örökre rab.