Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Burns, Robert: Egyre csak zabpehely (Crowdie Ever Mair Magyar nyelven)

Burns, Robert portréja

Crowdie Ever Mair (Angol)

O that I had ne'er been married,
I wad never had nae care,
Now I've gotten wife an' weans,
An' they cry "Crowdie" evermair.

Chorus-Ance crowdie, twice crowdie,
Three times crowdie in a day
Gin ye crowdie ony mair,
Ye'll crowdie a' my meal away.

Waefu' Want and Hunger fley me,
Glowrin' by the hallan en';
Sair I fecht them at the door,
But aye I'm eerie they come ben.[1]



[1] Aince Crowdie mainly traditional, last verse by Robert Burns.  First printed 1803 in The Scots Musical Museum under title “O that I had Ne’er Been Married”. Burns knew all about the struggle to keep hunger and poverty away from the family. And come ben they did. The introduction to The Canongate Burns says that the “physical agony of his death bed….was horrendously intensified by his sense that all he would leave his wife and children were the terrible consequences of his debts” and “that the spectre of famine, as a consequence of the war with France, was loose in the Dumfries streets.” Burns is quoted as saying:  “Many days my family, and hundreds of other families, are absolutely without one grain of meal; as money cannot purchase it.”  In this context, “crowdie” – oatmeal mixed with water, eaten raw – meant the most basic means of survival. Source: webs.com



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásarobertburns.org

Egyre csak zabpehely (Magyar)

Ó, nem kellett volna házasodnom,
nem lenne se bajom se gondom!
Pityognak csimotáim s asszonyom,
“Zabpehely” egyre csak ezt hallom.

Refrén egyszer, kétszer: zabpehely,
naponta háromszor ugyanaz
örökkön csak zabpehelykása kell
lisztem elfogy árad a panasz.

Siralmas nyomor és éhség riogat,
ajtó mögött sötét tekintetek;
vívok, hogy ne lépjék át kapumat,
de behatolásuktól rettegek.[1]



[1] Az "Aince Crowdie" elsősorban egy hagyományos dal, csak az utolsó versszakát írta Robert Burns. Első nyomtatott változatát 1803-ban jelentette meg a Skót Zenei Múzeum (The Scots Musical Museum) "Ó, ha nem lennék házas" címmel. Burns távol családjától tapasztalta meg az éhezést és a szegénységet. Agóniáját csak fokozta az a felismerés, miszerint mindaz, amit feleségére és gyermekeire hagyott nem más csak adósság. Burns szavaival élve: "Családom és több száz más család mindennapjai egyetlen maréknyi liszt nélkül telnek; amit pénz hiányában nem lehet megvásárolni." Ebben az összefüggésben a "crowdie" nem más, mint zabpehelykása azaz zabpehely vízzel keverve, nyersen fogyasztva. Akkor ez volt a túlélés legalapvetőbb eszköze Forrás: webs.com



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásasaját

Kapcsolódó videók


minimap