Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Byron, George: A háború ((Részlet, Childe Harold, I/39-43) (Childe Harold’s Pilgrimage (Canto I, XXXIX-XLIII) Magyar nyelven)

Byron, George portréja

Childe Harold’s Pilgrimage (Canto I, XXXIX-XLIII) (Angol)


XXXIX.

Lo! where the Giant on the mountain stands,
His blood-red tresses deepening in the sun,
With death-shot glowing in his fiery hands,
And eye that scorcheth all it glares upon;
Restless it rolls, now fixed, and now anon
Flashing afar,--and at his iron feet
Destruction cowers, to mark what deeds are done;
For on this morn three potent nations meet,
To shed before his shrine the blood he deems most sweet.

XL.
By Heaven! it is a splendid sight to see
(For one who hath no friend, no brother there)
Their rival scarfs of mixed embroidery,
Their various arms that glitter in the air!
What gallant war-hounds rouse them from their lair,
And gnash their fangs, loud yelling for the prey!
All join the chase, but few the triumph share:
The Grave shall bear the chiefest prize away,
And Havoc scarce for joy can cumber their array.

XLI.

Three hosts combine to offer sacrifice;
Three tongues prefer strange orisons on high;
Three gaudy standards flout the pale blue skies.
The shouts are France, Spain, Albion, Victory!
The foe, the victim, and the fond ally
That fights for all, but ever fights in vain,
Are met--as if at home they could not die -
To feed the crow on Talavera's plain,
And fertilise the field that each pretends to gain.

XLII.

There shall they rot--Ambition's honoured fools!
Yes, Honour decks the turf that wraps their clay!
Vain Sophistry! in these behold the tools,
The broken tools, that tyrants cast away
By myriads, when they dare to pave their way
With human hearts--to what?--a dream alone.
Can despots compass aught that hails their sway?
Or call with truth one span of earth their own,
Save that wherein at last they crumble bone by bone?

XLIII.

O Albuera, glorious field of grief!
As o'er thy plain the Pilgrim pricked his steed,
Who could foresee thee, in a space so brief,
A scene where mingling foes should boast and bleed.
Peace to the perished! may the warrior's meed
And tears of triumph their reward prolong!
Till others fall where other chieftains lead,
Thy name shall circle round the gaping throng,
And shine in worthless lays, the theme of transient song.



A háború ((Részlet, Childe Harold, I/39-43) (Magyar)


XXXIX

Im, már az ormon áll, gigászi Rém,
Vérszín haja ott leng, ahol a Nap,
Bús bomba lobban tüzes tenyerén
S ég a világ, hová szeme lecsap,
E forgó szem, mely ide-oda kap
Vad villámmal, - míg vas lábainál
Gubbaszt s jegyez a Romlás, - szörnyü lap!
Mert még ma itt három nagy nép kiáll
És édes italúl oltárán vért kinál.

XL



Az égre! szép egy spektákulum ez:
(Kivált ha nincs köztük testvér s barát)
Egymásbafoly zsinór meg tarka mez,
Szablyák szikrája pattog mint zsarát,
Mord harc-eb kelti a sátrak sorát,
Vad foggal csattog s prédáért üvölt,
Hány víg vadász! de a siker torát
Hány űli meg? - te űlöd, siri föld,
S a Pusztulás, mely kéjjel számlálja mennyit ölt.

XLI

Három nép küld áldozat-sereget,
Három nyelv visszás, torz imája száll,
Három víg zászló ver búskék eget,
Frank, spanyol, angol hajráz s áll a bál:
Rabló, meg áldozat s ki társul áll
Minden ügyhöz, bár kudarc várja majd,
Mind, - mintha otthon bűn vón a halál, -
Itt hízlal hollót s itt trágyáz talajt
Talavéra rögén, mit elnyerni ohajt.



XLII

S mind itt rohad, - szegény, bolond dicsők!
Mert persze, zöld hantjuk dics övezi!
Oh mily hazug dísz! hisz szerszámok ők,
A zsarnok elhányt, tört eszközei,
Ki mírjád zúzott szívvel kövezi
Útját, - s mi célért? - dőre álomért;
Vagy vak vágyát tán áldás követi?
S jár néki több föld, mint ama kimért
Pár öl, hol csontja majd egykor porladni tért?

XLIII.

Oh Albuéra! - bús mező s dicső,
A vándor, völgyeden vágtatva át
Hihette-é, hogy közel az idő,
Mely itt kever vad s véres nép-csatát?
Bukottaidnak, béke! - s majd csak ád
A győztes egy-két könnyet s jut babér...
S míg új vezér jön s új, véres csodák,
Neved bambák közt körbe-körbe tér
S rongy rigmusban ragyog, mely múlik s mitsem ér...



KiadóSzépirodalmi Könyvkiadó
Az idézet forrásaTóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái.

minimap