Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Byron, George: Childe Harold’s Pilgrimage (Detail)

Byron, George portréja

Childe Harold’s Pilgrimage (Detail) (Angol)


Adieu, adieu! my native shore
Fades o'er the waters blue;
The night-winds sigh, the breakers roar,
And shrieks the wild sea-mew.
Yon sun that sets upon the sea
We follow in his flight;
Farewell awhile to him and thee,
My Native Land--Good Night!

A few short hours, and he will rise
To give the morrow birth;
And I shall hail the main and skies,
But not my mother earth.
Deserted is my own good hall,
Its hearth is desolate;
Wild weeds are gathering on the wall,
My dog howls at the gate.

'Come hither, hither, my little page:
Why dost thou weep and wail?
Or dost thou dread the billow's rage,
Or tremble at the gale?
But dash the tear-drop from thine eye,
Our ship is swift and strong;
Our fleetest falcon scarce can fly
More merrily along.'

'Let winds be shrill, let waves roll high,
I fear not wave nor wind;
Yet marvel not, Sir Childe, that I
Am sorrowful in mind;
For I have from my father gone,
A mother whom I love,
And have no friend, save these alone,
But thee--and One above.

'My father blessed me fervently,
Yet did not much complain;
But sorely will my mother sigh
Till I come back again.' -
'Enough, enough, my little lad!
Such tears become thine eye;
If I thy guileless bosom had,
Mine own would not be dry.

'Come hither, hither, my staunch yeoman,
Why dost thou look so pale?
Or dost thou dread a French foeman,
Or shiver at the gale?' -
'Deem'st thou I tremble for my life?
Sir Childe, I'm not so weak;
But thinking on an absent wife
Will blanch a faithful cheek.

'My spouse and boys dwell near thy hall,
Along the bordering lake;
And when they on their father call,
What answer shall she make?' -
'Enough, enough, my yeoman good,
Thy grief let none gainsay;
But I, who am of lighter mood,
Will laugh to flee away.'

For who would trust the seeming sighs
Of wife or paramour?
Fresh feeres will dry the bright blue eyes
We late saw streaming o'er.
For pleasures past I do not grieve,
Nor perils gathering near;
My greatest grief is that I leave
No thing that claims a tear.

And now I'm in the world alone,
Upon the wide, wide sea;
But why should I for others groan,
When none will sigh for me?
Perchance my dog will whine in vain
Till fed by stranger hands;
But long ere I come back again
He'd tear me where he stands.

With thee, my bark, I'll swiftly go
Athwart the foaming brine;
Nor care what land thou bear'st me to,
So not again to mine.
Welcome, welcome, ye dark blue waves!
And when you fail my sight,
Welcome, ye deserts, and ye caves!
My Native Land--Good Night!



Childe Harold búcsúja (Childe Harold, részlet) (Magyar)


Üdv! üdv! - hazámnak partja már
Víz kékjén szürke folt,
Az éji szél sír, zúg az ár,
A vad sirály sikolt.
Ott túl a nap most űlt el ép
S míg űzzük őt, nyomon,
Zeng búcsuszóm felé s feléd:
Jó éjt, szülőhonom!

Pár óra s újra kél a nap
És hajnalt szűl megint,
S köszöntlek ég és messzi hab!
De már honom nem int.
Ős csarnokom már puszta rom,
A tűzhely is bedőlt,
A vén sáncot bekúszta gyom
S kivert kutyám üvölt.

- Kis apródom, hej, jöszte csak!
Mit sírsz-ríssz oly nagyon?
Ijeszt a hab, ha zúgva csap,
Reszketsz az éj-fagyon?
No, könnyíts már a könnyeken,
Hajónk jó, gyors batár,
Ily bizton és ily könnyeden
Legjobb sólymunk se jár!...

"Hagyján a szél, attól ki fél?
Hab másszor is dobált,
Más bú, mi most szembe kél,
Sir Childe, ne is csodáld!
De kísér elhagyott apám
S anyácskám képe még,
S nincs kívülük senkim, csupán
Uram te, s fönt az ég!"

"Sok szót nem ejte jó apám,
Buzgón megálda bár,
De egyre sír és vár reám
Anyácskám, várva-vár..."
- Hű kis cseléd, elég, elég,
Könnyed méltán fakad,
Volnék ártatlan mint te még,
Nem sírnál most magad!

- Hé, jó matrózom! mi gyötör?
Sápadt vagy, jöszte csak!
Tán félsz, hogy ránk frank banda tör,
Vagy vad szél szirtre csap?
"Sir! az élet nem nagy dolog,
Azért nem reszketek,
De hű páromra gondolok,
S szinem így lesz beteg..."

"Várad tövén, tópart-tanyán
Vár nőm s a kis fiúk,
Kérdik: hol jár apus, anyám?
S jaj, választ ő se tud!"
- Elég, elég, hű vagy s derék,
Ha búsulsz, nem csoda,
Hajh! én léhább szivet nyerék
S vigan megyek tova!...

Én megvetem, bárhogy sohajt
A csalfa nőnemet,
Tudom, új láng szárítja majd
A könnyes, kék szemet.
Tűnt kéjt siratni rest vagyok
S utam bár vészt igér,
Csak az fáj, hogy mit itt hagyok
Még egy könnyet sem ér...

Magam vagyok már e kerek
Földön s e nagy vizen,
Búm senkiért se kesereg,
Mint értem senkisem.
Ebem vonít tán még, szegény,
De majd új koncra kap,
S ha egyszer visszatérek én,
Lehet, meg is harap...

Hadd lengek hát bárkám veled,
Hullámvölgyön s hegyen,
Mindegy, mily föld partját leled,
Csak honom ne legyen!
Üdv! üdv! éjkék hullámsereg!
S ha tükrötök unom,
Üdv! puszta sík s vad part-üreg!
- Jóéjt, szülőhonom!



KiadóSzépirodalmi Könyvkiadó
Az idézet forrásaTóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái.

minimap