Campbell, Thomas: Ti angol tengerészek (Ye Mariners Of England Magyar nyelven)

Ye Mariners of England!

That guard our native seas;

Whose flag has braved, a thousand years,

The battle and the breeze!

Your glorious standard launch again

To match another foe!

And sweep through the deep,

While the stormy winds do blow;

While the battle rages loud and long,

And the stormy winds do blow.

The spirits of your fathers

Shall start from every wave! --

For the deck it was their field of fame,

And Ocean was their grave:

Where Blake and mighty Nelson fell,

Your manly hearts shall glow,

As ye sweep through the deep,

While the stormy winds do blow,

While the battle rages loud and long,

And the stormy winds do blow.

Britannia needs no bulwarks,

No towers along the steep;

Her march is o'er the mountain-waves,

Her home is on the deep.

With thunders from her native oak,

She quells the floods below, --

As they roar on the shore,

When the stormy winds do blow:

When the battle rages loud and long,

And the stormy winds do blow.

The meteor flag of England

Shall yet terrific burn;

Till danger's troubled night depart,

And the star of peace return.

Then, then, ye ocean-warriors!

Our song and feast shall flow

To the fame of your name,

When the storm has ceased to blow;

When the fiery fight is heard no more,

And the storm has ceased to blow.

Ti angol tengerészek,

őrség vizünk felett!

Zászlótok ezredéven át

kibírt csatát, szelet!

Vízre a dicső lobogót,

új ellenség a cél;

szálljon had az áron,

míg tombol s bőg a szél!

Míg hosszan zeng a harci zaj,

és tombol, üvölt a szél.

Lelke apáitoknak

habok közül kiszáll –

Fedélzet volta harcmezejük

Es sírjuk a tengerár:

hol Blake s nagy Nelson elesett,

gyúljon hős szenvedély,

szálljon had az áron,

míg tombol s bőg a szél!

Míg hosszan zeng a harci zaj,

és tombol, üvölt a szél.

Nem kell brit földre bástya,

se tornyok partfokán;

határát hullámhegy szegi,

hona az óceán.

Amíg flottája mennydörög,

lecsillapul a mély,

ha dühöng s ki-kiönt,

míg tombol s bőg a szél!

Míg hosszan zeng a harci zaj,

és tombol, üvölt a szél.

Ragyogj, kométa-zászlónk,

félelmetes-vadul,

míg a vész ködös éjjelén

a béke csillaga gyúl.

akkor majd, tenger hősei,

dal zeng, lesz ünnepély

s nevesebb nevetek,

ha végre elült a szél!

Ha nem hallatszik a harci zaj,

s nem tombol végre a szél.