Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Carleton, William: A Sigh for Knockmany

Carleton, William portréja

A Sigh for Knockmany (Angol)

Take, proud ambition, take thy fill
Of pleasures won through toil or crime;
Go, learning, climb thy rugged hill,
And give thy name to future time.
Philosophy, be keen to see
Whate'er is just, or false, or vain;
Take each thy meed, but oh, give me
To range my mountain glens again.

Pure was the breeze that fanned my cheek,
As o'er Knockmany's brow I went;
When every lovely dell could speak
In airy music, vision-sent.
False world, I hate thy cares and thee;
I hate the treacherous haunts of men;
Give back my early heart to me,
Give back to me my mountain glen.

How light my youthful visions shone
When spanned by Fancy's radiant form!
But now her glittering bow is gone,
And leaves me but the cloud and storm;
With wasted form and cheek all pale,
With heart long seared by grief and pain,
Dunroe, I'll seek thy native gale,
I'll tread my mountain glens again.

Thy breeze once more may fan my blood
The valleys all are lovely still;
And I may stand as once I stood,
In lonely musings on thy hill.
But ah! the spell is gone - no art
In crowded town, or native plain,
Can teach a crushed and breaking heart
To pipe the song of youth again.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://archive.org/stream

Sóhajtozás Knockmanyért (Magyar)

Kevély becsvágy, üdvöd arasd,
mit robot s bűn szerzett neked;
tudás, ródd a sziklafalat,
s jövő korokra hagyd neved;
bölcselet, kémlelj éberen
hívságot, jót és gonoszat;
mind vedd, mi jár, s add meg nekem
járhatni hegyszorosomat.

Szél üdítette homlokom
a Knockmany ormainál,
ott minden völgy andalítón
dallamos ábrándot kinál.
Világ, gyűlöllek, s úgy hiszem,
gonosz az emberforgatag:
add vissza romlatlan szivem,
add vissza hegyszorosomat.

Enyémnél szebb nem volt soha
a szivárványos képzelet,
de fénylő íve már oda:
elfödték viharfellegek.
Szívem kíntól kiszikkadott,
két orcám aszott, sápatag;
Dunroe, vágyom szélrohamod:
bejárom hegyszorosomat!

Szellő frissíti véremet,
még egy szép völgy se mostoha;
mélázni visszatérhetek
oda, hol jártam valaha.
Hiú ábránd! Hiszen sehol
város vagy vidék nem akad,
mely megtört szivekből csihol
újonnan ifju dalokat.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. Zs.

minimap