Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cave, Nick: Where the Wild Roses Grow

Cave, Nick portréja

Where the Wild Roses Grow (Angol)

They call me The Wild Rose 
But my name was Elisa Day 
Why they call me it I do not know 
For my name was Elisa Day
 
From the first day I saw her I knew she was the one 
As she stared in my eyes and smiled 
For her lips were the colour of the roses 
They grew down the river, all bloody and wild
 
When he knocked on my door and entered the room 
My trembling subsided in his sure embrace 
He would be my first man, and with a careful hand 
He wiped the tears that ran down my face
 
They call me The Wild Rose 
But my name was Elisa Day 
Why they call me it I do not know 
For my name was Elisa Day
 
On the second day I brought her a flower 
She was more beautiful than any woman I'd seen 
I said, 'Do you know where the wild roses grow 
So sweet and scarlet and free?'
 
On the second day he came with a single rose 
Said: 'Will you give me your loss and your sorrow?' 
I nodded my head, as I laid on the bed 
He said, 'If I show you the roses will you follow?'
 
They call me The Wild Rose 
But my name was Elisa Day 
Why they call me it I do not know 
For my name was Elisa Day
 
On the third day he took me to the river 
He showed me the roses and we kissed 
And the last thing I heard was a muttered word 
As he stood smiling above me with a rock in his fist
 
On the last day I took her where the wild roses grow 
And she lay on the bank, the wind light as a thief 
As I kissed her goodbye, I said, 'All beauty must die' 
And lent down and planted a rose between her teeth
 
They call me The Wild Rose 
But my name was Elisa Day 
Why they call me it I do not know 
For my name was Elisa Day


FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttps://www.google.hu/

Ahol a vadrózsa nő (Magyar)

Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

Már első nap tudtam, hogy ő az a lány
Ahogy mosolygott, tudtam, hogy ő
Az ajka mint vérvörös rózsa
Mely a folyónál vadon és szabadon nő

Állt ajtóm előtt, a szobámba jött
És félelmem karjában csitult csak el
Nekem ő volt az első, és arcomon pergő
Könnyeim gyengéden itatta fel

Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

Másnap virágot vittem
Szebb nőt még nem láttam sohasem
„Eljössz-e, mondd hát, hol a vadrózsák bontják
Szirmukat szabadon, vérvörösen?”

Másnap egy szál vörös rózsát hozott
Azt mondta: „Rám bíznál mindent, ami bánt?”
Az ágyamon fekve csak intettem erre
„Elviszlek a rózsákhoz, gyere hát”

Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day

Harmadnap levitt a partra
És megcsókolt ott, hol a vadrózsa nő
Ahogy fölém hajolt, még súgott egy szót
És láttam, hogy markában ott van a kő

Utolsó napon a rózsákhoz mentünk
Ő feküdt a parton, fölkelt a szél
Egy búcsúcsók még, szóltam: „Vesszen a szép”
És vadrózsát dobtam az ajka közé

Ismernek Vadrózsa néven
Pedig úgy hívtak, Elisa Day
Hogy mért lettem rózsa, nem értem
Hiszen úgy hívtak, Elisa Day



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://ujnautilus.info/tag/muforditas/page/81

Kapcsolódó videók


minimap