Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Chuilleanáin, Eiléan Ní: The Second Voyage

Chuilleanáin, Eiléan Ní portréja

The Second Voyage (Angol)

Odysseus rested on his oar, and saw
The ruffled foreheads of the waves
Crocodiling and mincing past; he rammed
The oar between their jaws, and looked down
In the simmering sea, where scribbles of weeds defined
Uncertain depth, and the slim fishes progressed
In fatal formation, and thought. If there was a single
Streak of decency in those waves now, they’d be ridged,
Pocked and dented with the battering they’d had
And we could name them as Adam named the beasts
Saluting a fresh one with dismay, or a notorious one
With admiration; they’d notice us passing
And rejoice at our destruction, but these
Have less Character than sheep and need more patience.

I know what I’ll do he said,
I’ll park my ship in the crook of a long pier
(And I’ll take you with me, he said to the oar)
I’ll face the rising ground, and climb away
From tidal waters, up river-beds
Where herons parcel out the miles of stream,
Over the gaps in the hills, through warm
Silent valleys, and when I meet a farmer
Bold enough to look me in the eye
With ‘Where are you off to with that long
Winnowing fan over your shoulder?’
There I will stand still,
And I’ll plant you as a gatepost or a hitching-post
And leave you for a tidemark. I can go back
And organise my house then.

But the profound
Unfenced valleys of the ocean still held him;
he had only the oar to make them keep their distance;
The sea was still frying under the ship’s side.
He considered the water-lilies, and thought about fountains
Spraying as wide as willows in empty squares;
The sugarstick of water clattering into the kettle;
The flat lakes bisecting the rushes. He remembered spiders and frogs
Housekeeping at the wayside in brown trickles floored with mud,
Horsetroughs, the black canal with pale swans at dark;
His face grew damp with tears that tasted
Like his own sweat or the insults of the sea.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://poethead.wordpress.com

A második utazás (Magyar)

Odüsszeusz az evezőjére támaszkodott
És látta a hullámok ráncos homlokát
Amint tátott szájú krokodilként tovarobogtak
Állkapcájukba verte lapátját s elnézett
A sistergő tengerre, ahol a tengeri sás
Bizonytalan mélységre vonult, mialatt
Kardalakú rajokban siklottak a halak.
Úgy vélte, ha a hullámokban jó érzés lenne
Kicsorbulnának, behorpadnának ütései nyomán
Nevük is lehetne, mint Ádám vadállatainak,
Köszöngethetnénk nekik, hisz ránk ismernének,
Csodálkozva vennék észre és
Ujjongva, hogy lám hajótörés ért, de ezek
Mint a birkák türelmet kiváró jellegtelenek.

Tudom, szólt Odüsszeusz, hogy mit teszek
A hosszú móló hajlatában kötöm ki hajóm
(„Te is velem jössz", mondta az evezőnek)
Nekivágok aztán az emelkedőnek
Az árterületről a folyóágyáig is
Hol gémek centizik a folyóvizet,
Hegyszorosokon át a meleg,
Csendes völgyek felé megyek s ha olyan
Gazdára lelek, ki bátran szemembe néz
És megszólít: „hova, hova azzal a
Cséphadaróval a válladon?"
Én megállok
S te, evező: kapufélfa, ló-kikötő oszlop
Vagy áradásjelző leszel; én pedig
Hazamegyek, igen.

De az óceán kerítetlen rónái
Fogolyként tartották tovább,
Evezőjével hárította távolabbra a hullámokat,
Mialatt a víz forrongott hajója teste alatt.
Vízililiomokra gondolt és szökőkutakra,
Melyek széles sugárban fűz alakban
Fröcskölték a vizet, a teáskannában zörgő rúdcukorra,
Tavakra, mik felosztják a sást. Pókok és
Békák jutottak eszébe, kik útszéli iszapban, lópata
Nyomokban laktak, majd fekete kanálisra,
Hol esténként sápadt hattyúk úsztak a vízen,
Arcát ellepték a könnyek, ízük olyan volt
Mint a támadó tenger, mint önnön izzadtságcsöppjei.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. T.

minimap